- Kolléga úr, kérdezzen valamit!
    A megszólításom ugyan elbűvölt, de fogalmam sem volt, mit is akar tőlem a neves előadó, amikor az időközben egyetemmé nemesedett egykori patinás főiskola harmadik évfolyamának filozófiaóráján elém állt és halkan megszólított. Gyorsan rájöttem szándékára, amikor megkérdezte, van-e valami, amit nem értünk a filozófiából? Azért esett rám a választása, mert az előző óra után a folyósón feltettem neki egy kérdést. Ettől kezdve minden óránk a már idézett kérésével kezdődött, amelynek alapján aztán hosszabb értekezést tartott mindannyiunk épülésére.
    E sok évtizedes emléket idézte fel tudatomban a hír, miszerint február elején elindul az internetről szóló nemzeti konzultáció honlapja. Az előzmények mindenki előtt ismertek: tavaly év vége felé hatalmas felháborodást váltott ki és a világsajtóba is bekerült százezres tüntetést okozott az internetadó bevezetésének terve, amelyet a kormányzat a maga demokratikus módján mindenféle hatástanulmány és egyeztetés nélkül akart lenyomni népe torkán.
    Az erejét rendre fitogtató egyszemélyi vezetőnkről gyorsan kiderült, ő is az erő szavából ért, ezért az idegborzoló adó tervéről nagy hirtelen letett, de ugyanazzal a lendülettel meghirdette az internetre vonatkozó nemzeti konzultációt, amellyel a Twitteren rendszeresen írogató, trágár, sértő megszólalásairól elhíresült egykori sportminiszterét bízta meg.
    Nincs is ezzel semmi gond, kellenek a nemzeti konzultációk, még ha azt esemény utáni tablettaként kell is lenyelnünk. A neves politikus, mármint a nemzeti konzultációval megbízott tisztes férfiú láthatóan komolyan veszi a dolgát. Gyorsan ki is hirdette ország-világ számára, hogy az internetes felületen lesz módja a szakmai szervezeteknek és a magyar állampolgárnak javaslatot tenniük a felteendő kérdésekre.
   Ezen erősen elgondolkodtam. Na, nem a felteendő kérdésemen, az is van, például, hogy miért drágább nálunk az internetes szolgáltatás, mint sok más fejlett országban, vagy miért nem olyan olcsó és terjed gyorsabban a mobilinternet, mint az említett államokban, de ezeket az illetékes szolgáltatók, ha nem is közmegelégedésre, de rendre megválaszolják. A kérdések kérésének ötletén kellett elmélkednem.
    Lehet persze, hogy ez egy új kormányzati technika, korszerű, izgalmas és az úgynevezett bázisdemokrácia megvalósulása, vagyis minden eldöntendő kérdésben megkérdezik a népet. Bocsánat, nemzetet. Bár ez még annál is demokratikusabbnak tűnik, hiszen itt már a felteendő kérdésről is megkérdeznek bennünket.
    Mielőtt nagyon meghatódnánk, nem árt, ha óvatosan javasolunk kérdéseket. Meglehet ugyanis, hogy egy kósza kérdéssel olyan ötletet adunk derék kormányunknak, amelyet a nemzeti konzultáció eredményeként a kétharmados többségével mindannyiunk érdekében gyorsan törvénybe is foglaltat.
    Egyéni képviselői indítványra, egyetlen nap alatt.