- Mi volt a tüntetésen?
    - Sokan voltunk.
    - És mit akartok elérni?
    - Hogy tűnjön el ez a korrupt, pökhendi, arrogáns kormány.
    - Miről beszélsz, jobban élünk, mint valaha! Csökken az államadósság, a rezsiköltség, alig van infláció, és mindenkinek jut munka.
    - Közmunka. De soroljam? Egyetlen ember kezében összpontosított hatalom, magánnyugdíj-pénzek ellopása, trafik mutyi, jogállam lebontása, közegyetértés nélkül beiktatott új alaptörvény, jogbizonytalanság, egyéni érdekek alapján hozott törvények, választás előtt kedvükre változtatott szabályok, szétvert oktatás, lerohadt egészségügy, és így tovább. Igen hosszú a lista.
    - Szerintem pedig jó irányba mennek a dolgok és fele sem igaz annak, amit mondasz. De azt kijelentem, ha visszajönnek a balosok, meg a liberálisok, akkor meg mi megyünk az utcára…
    Cseppben a tenger. A párbeszédnek fültanúja voltam és vélhetően elhangzik naponta hasonló ezerszer is munkahelyen, baráti társaságban, sörözőben. Mert, ahogy két barát sem képes egyetérteni az ország dolgaiban, oly módon végletekig megosztott a magyar társadalom is. S, ha csak kétféle lenne a magyarok felfogása, talán még békét s lehetne kötni, például ír módon, akik egyszer csak rájöttek, hogy nem lehet minden kormányváltásnál fenekestől felforgatni az országot, a polgárok életét, ezért megegyeztek egy nemzeti minimumban. Olyan ügyekben, amelyekben minden kormánynak egy irányba kell húznia az ország szekerét. Utána jöhet a pártpolitika. De Magyarország társadalma sok apróbb, nagyobb részre szakadt – szakított – és az egyes részek között csak igen keskeny, vagy egyáltalán nincs is átjáró.
   Mert, hogy is lehetne kibékíteni a magát konzervatív jobboldalinak tartó, az egyszemélyi országvezetőt szentként tisztelő nagy létszámú embercsoportot a baloldalinak, liberálisnak, pártelkötelezettség nélkülinek számítókkal, a nemzeti radikálisokat a cigányokkal, zsidókkal, eltérő nemi beállítottságúakkal, másként gondolkodókkal, az uniópártiakat az európai szövetség ellenzőivel, a keletre kacsintgató kormányzatot, kormánypártot és érdekeltségi körüket, a nyugati létformára vágyó tömegekkel, az egyeduralmat elfogadókat a köztársaságpártiakkal? Megoldhatatlan tűnő feladat. Ráadásul a hatalmát megőrizni akaró rezsimnek minden országban, ahol teheti, alapvető érdeke, hogy megossza a társadalmat, kedvére irányíthassa és uralkodhasson a megosztottak fölött.
    Így történhet meg, hogy szakmai egyeztetések nélkül tolhatnak le százával a torkunkon életünket megváltoztató, korlátozó törvényeket, forgathatják fel vasárnapi szokásainkat, vetethetnek velünk autópálya-matricát pár száz méteres utakra. Megoszthatóak és megosztottak vagyunk, ezért megtehetik, ami csak eszükbe jut.
    Még.