Újságíróként, tévés szerkesztőként érintett vagyok, ezért igen megörültem a hírnek, miszerint a gyerekek és politikusok mellett a zsurnalisztákat is drogtesztnek vetné alá a kormányzati ötletgépezet. Nevessenek ki, nekem tetszik az ügy, már előre vigyorgok a képen, amint a vizeldében egymás mellett áll az erősen megöregedett kormánypárti fiatal demokrata és a tisztességben megőszült újdondász, miközben vizeletmintát igyekszik produkálni.
   Mert ugyebár úgy hatvan táján már egyre több férfiembernek okoz gondot nemhogy a mintaadás, de egy jobbfajta prosztatanagyobbodás okán egyáltalán – tisztesség ne essék szólván – maga a vizelés. Vitathatatlanul pompás és szórakoztató pillanatoknak lehetnek tanúi mindazok, akik e nemes procedúrán vesznek majd részt az idióta ötletelés nyomán.
   Aztán az is mókás esemény lesz, amikor egy kormánypárti szenátor asszony és egy ellenzéki lap szerkesztőnője az egymás melletti intim fülkében, egy-egy árgus szemekkel vizslató asszisztens jelenlétében produkálja testnedvét, majd tölti üvegcsébe. Mindezt annak okán, hogy eleget tegyenek a vizsgálatnak, amelyből kiderülhet, hogy képviselőnő tiszta tudattal asszisztált a közel sem ezt mutató jogszabályok alkotásában, amelyről szerkesztő asszony ugyancsak cselekvőképessége teljes birtokában szedte le cikkében a keresztvizet.
   Az ötlet előterjesztőjéről kár is szót ejteni, eddigi munkássága nyomán nyugodtan feltételezhetnénk róla többféle tudatmódosító szer használatát is, ha saját agyából pattannának ki a gondolatok. De mint megtudhattuk, ő ezúttal is csak a magafajta beszélőgépeknek megfelelően a névtelen, arctalan kormányzati agytröszt által kitalált és beléprogramozott szöveget adta elő.
   Lehet visszatetsző, de, ahogy mondtam, én örülök a vizsgálatnak. Jó ugyanis, ha az embernek papírja van arról, hogy nem módosult a tudata, mert ettől kezdve lehet elfogult, elvakult, begyepesedett, rasszista, vagy szimplán hülye, mert ugyebár ezektől még nyugodtan végezheti munkáját, akár politikus, akár zsurnaliszta.
   Már látom is tiszta tudatú lelki szemeim előtt, ahogy komplett pártok, újság- és rádiós szerkesztőségek, televíziós stábok vonulnak tömött sorokban a vizelde, jaj, mit mondok, a drogteszt vizsgálóhelyisége felé, miközben csak úgy sziporkáznak a jobbnál jobb szövegek, tréfás megjegyzések. Mert aki szeren él, az aznapra úgyis beteget jelent, vagyis az egész nagyszerű kivonulás eléri majd az osztálykirándulások emelkedett színvonalát. Igazán jó lesz!
   Ahhoz persze már gyenge a képzeletem, hogy elképzeljem, mit kell majd tenniük a helyi lapokat barátságból, elhivatottságból ingyen íróknak, szerkesztőknek, az álnéven megszólaló újságíró bloggereknek, a munkáslevelezők késői utódjainak, a kommentelőknek, a helyi képviselőknek, képviselő-testületek külsős bizottsági tagjainak, szóval az újságírás és politika perifériáján dolgozóknak.
   Ők hova vizeljenek?