A hétvégén már itt járt a Mikulás, a jó gyerekeknek tele is lett az ablakba kitett cipőjük mindenféle ajándékkal, a felnőtteknek meg a hócipőjük a körülöttünk zajló furcsaságoktól. De ha ennek okán jószerével egymásba is érnek a mind hangosabb tiltakozó tüntetések, azért a december mégiscsak az ünnepek, a meghittség hónapja.
   Nem mindenkinek, mert akiket tömegével bocsátanak el a közigazgatásból, vagy a magánszférából, vélhetően igen szomorúan karácsonyoznak majd és ezen a családi meghittség, az együttlét sem sokat enyhít. Példának okáért valószínűleg nehezen élik meg a bolti eladók is mindazt, ami most az üzletek vasárnapi nyitva tartása körül zajlik, mert az optimisták szerint „csak” tízezer, a pesszimistább kalkulációk alapján akár harmincezer dolgozó veszítheti el állását. És akkor még szót sem ejtettünk arról a jóval több, mint nyolcszázezer családról, akik vasárnapra időzítették vásárlásaikat, tőlük ugyanis mindössze megszokott lehetőségeiket kobozza el a mind bőszebben ránk telepedő hatalom.
   A családok az idegeket próbára tevő mindennapi kéretlen újdonságok ellenére is már készülődnek a karácsony megünneplésére, amely a magyarok többsége számára a látványosan vallásossá lett rezsim minden igyekezete ellenére is sokkal inkább családi, mintsem vallási ünnep. Olyan napok, amikor nincs más kötelezettség, mint szeretni szeretteinket – ez nem is oly könnyű a mindennapokban – és jókat enni, inni, együtt lenni azokkal, akikkel az év más napjain leginkább csak futtában találkozunk, még ha együtt is élünk velük.
  Jókat enni, inni nagyon is élvezetes, leginkább akkor, ha van pénze, lehetősége a családnak megvenni a hozzávalókat a ma még működő szupermarketekben, mert mint látjuk ezek kicsinálása is napi programjává vált a mindent átformálni akaró hatalmasságoknak. Persze akiknek nemhogy karácsonyi vacsorára, ünnepi ebédre nem jut, de a mindennapi háromszori étkezés is megoldhatatlan, azoknak a karácsony is keserédes ünneppé válhat.
    Akárhogy is nézzük, a mind zabolátlan hatalom által nap mint nap nekünk feltálalt, a megszokott életünket folyamatosan felforgató döntések igencsak megfeküdhetik a gyomrunkat így karácsony előtt. Pedig kell a jó gyomor, mert az ünnepek táján még azt a bejglit is illik megenni, amelyet az készített, akit amúgy a dolgos hétköznapokon még látni sem bírunk.
   Aztán jön a szilveszter a maga kötelező vidámságával, meg a boldog új év újabb és újabb változásokkal, míg csak elegünk nem lesz belőle. De most Mikulás után, karácsony és szilveszter előtt legyünk békésebbek, örüljünk annak, ami előttünk áll, az ünnepeknek és élvezzük azok minden örömét.
    Utána meg úgyis tesszük, amit tennünk kell.