Mezőőrökkel beszélgethettem a minap az egyik kisváros határában. A ködös időben talán, ha másfélszáz méterig láthattunk el, távolabb bárki, bármit tehetett, miközben közöttünk arról folyt a szó, hogy sok a terménylopás a földeken, meg a betakarítás utáni böngészés, amikor az elhullott terményt szedegetik össze az odalátogató gyűjtögetők. A hideg beálltával aztán indul a falopások szezonja.
   Nyilvánvalóan nem a jobb módúak töltik e tevékenységgel szabadidejüket, nem azok, akik a boltban is meg tudják venni mindazt, amire szükségük van, hanem a társadalom perifériájára szorultak, akiknek egy összekapirgált zsáknyi kukorica, vagy más, a földekről beszerezhető termény az evést jelentheti. Ez bár szabálysértés, közel sem akkora gond, mint a szemetelés.
   Az amúgy szépen rendben tartott, gondosan kezelt határban, az országút és a földekhez vezető földút találkozásánál, a termőföldön, az árkokban mindenütt szemét virított. Pár tízméteres körzetben kopott traktorgumik, pillepalackok, ki tudja mivel degeszre tömött szemetes zsákok, építési törmelék csúfította a tájat és a kedvünket.
   A mezőőrök szerint annak gyorsan híre megy a környéken, hogy lopni nem nagyon érdemes, mert ha elkapják a tolvajt, az sokba kerül, de az illegális szemétlerakókkal keveset tudnak kezdeni. Jön valahonnan éjjel egy autó, egy percre megáll, a sofőr kihajigálja a szemetet az út szélére, és elégedetten továbbhajt. Ha valakinek nem tetszik – gondolhatja – majd elviszi a szeméttelepre, ez már nem az ő dolga. A saját kertje, lakása, környezete tiszta, nincs hulladék, sitt, a határban meg kit zavar, nem igaz?
  Pedig nagyon is sokakat zavar, vagy kellene, hogy zavarjon. Az illegális szemét eltakarítása mindig egy közösség pénzébe, munkájába kerül, emellett környezetszennyező is a kidobott, olykor mérgező, vagy nehezen lebomló hulladék.
  A mezőőrök ma még semmit sem tudnak tennie ellene, hacsak a szemetelő valamilyen áruló nyomot nem hagy maga után, amelyen eljuthatnak hozzá, de ez igen ritka. A magyar ember szemetelésben is igen találékony. Persze a technika oly gyorsan fejlődik, hogy meglehet, hamarosan erre is akad majd megoldás.
  Lehetne például műholdról, vagy a határ légterében észrevétlenül kószáló drónról megfigyelni, lefényképezni a szemetelőt, csak ezek egyelőre igen drága technológiák és megfigyelésre inkább a titkosszolgálatok, hadseregek használják, mintsem a mezőőrök, vagy közterület-felügyelők, de például az éjjel is látó vadkamerák már elérhető áron kaphatók. Mert amíg egy szobából is megfigyelhetők lesznek a kevésbé forgalmas helyek, addig is cselekedni kell.
  Valamit, ami nagyon fáj a szemetelőknek.