Észosztók
Igen szórakoztató országban élünk, nem vitás. Itt aztán tényleg soha nem lehet unatkozni, nem fenyeget senkit sem a megszokás, az egyhangúság veszélye. Hol az igen meg- és átgondolatlan internetadó tervével serkentik agyműködésünket, hol éppen azzal, hogy megszokott életvitelünket tervezik fenekestül felforgatni. És akkor még szót sem pazaroltunk a legtisztább állami intézmény vezetőjére, több munkatársára vetülő korrupciós gyanúról, a kormánytagok ezzel kapcsolatos összevissza hazudozásairól. Mindez a show része.
Most egy újabb gumicsonton rágódhatunk mi, közemberek, mégpedig azon, hogy jövő év március közepe után vásárolhatunk-e vasárnaponként a szuper- és hipermarketekben, ahogy azt megszoktuk és megszerettük, vagy kötelezően előírják nekünk, hogy pihenéssel, kikapcsolódással, és főleg templomba járással töltsük a vásárlás kényszere alól felszabadított időnket.
Jó az, ha gondoskodnak az emberekről. Most egy, csak a parlamentben létező párt egyik felettébb komoly embere állt elő a javaslattal: a 400 négyzetméter feletti boltokat legyen kötelező zárva tartani vasárnaponként. Mindezt a legnagyobb jóindulattól vezérelve javasolta, hogy az agyonhajszolt eladók együtt lehessenek a családjukkal. Szép gondolat.
Kicsit csúfit a felvetés szépségén a feltoluló kérdés, vajon azok az emberek, akik így tömegesen veszítik el magasabb vasárnapi bérüket, vagy állásukat, kérnek-e ebből a kéretlen képviseletből, az a 873 ezer család, amelyik vasárnap intézi bevásárlását ténylegesen felhatalmazta-e e nemes pártembereket arra, hogy tömegek szokásaiba, életébe szóljanak bele? Egy nagyúr kegyeiből az országgyűlésbe került emberek ugyan miért érezték mindennek szükségét? Miért rossz e pompás férfiaknak, ha a gondolkodó polgár maga dönt arról, akar-e, vagy sem vasárnap vásárolni? (Bár belátom, csúnya világ lenne, ha az emberek tényleg elkezdenének önállóan gondolkodni.)
Igen jelentős kérdések, ahogy például az is, hogy mi lesz azokkal a kisebb üzletekkel, éttermekkel, amelyek a plázákban, nagyáruházakban működnek? Ők, úgy tűnik, továbbra is nyitva tarthatnak vasárnaponként, miközben majd a kutya sem megy be hozzájuk, mert vállalkozásuk a hipermarketeket látogató tömegekre épült. Kérdés az is, vajon mi lesz az elbocsátott alkalmazottak tömegével és, hogy miért nem kell védeni a vasárnap is nyitva tartható családi boltok, kisebb élelmiszerláncok áruházainak dolgozóit, az orvosokat, rendőröket, busz- és vonatvezetőket, a rengeteg többi alkalmazottat?
Ezernyi kérdés, amelyre nyilván adnak majd ilyen-olyan válaszokat, hiszen akiknek Isten hivatalt adott, azoknak észt is adott hozzá. Persze a legfőbb kérdésre, hogy miért is kell egy nép életét újra és újra felbolygatni, végtelenül egyszerű a válasz.
Mert megtehetik.