Megdöbbentő cikket olvastam a minap a kormányközeli napilapban. Az írásban egy bizonyos Udo Ulfkotte nevű újságíróról esik szó, aki tizenhét évig volt a mértékadó Frankfurter Allgemeine Zeitung külpolitikai szerkesztője. A német hírlapíró Gekaufte Journalisten (Megvásárolt újságírók) címen jelentetett meg egy vaskos kötetet, amelyben azt állítja, hogy komoly befolyással bírnak a titkosszolgálatok és bizonyos pénzügyi csoportok a függetlennek tűnő médiára.
   A szerzőnek bizonyára komoly tapasztalatai vannak, hiszen elismeri, hogy beszervezett volt és sokszor a neve alatt megjelent cikkeket nem ő, hanem az őt igencsak nagyvonalúan pénzelő titkosszolgálat munkatársai írták. S bár a magyar lap munkatársa szerint a könyv Németországban bestseller lett, sehol sem találni róla recenziót – könyvismertetést – vagy bármiféle hivatalos említést.
   Mint olvasható, a jeles egykori újságíró amellett, hogy nem tartja magát Magyarország-szakértőnek, úgy gondolja, hogy a hazánk elleni bírálatok is megrendelésre születnek a külföldi irányadó lapokban és nem azért, mert tényleg gyalázatos a kormányzat produktuma. Nem vagyok jártas az összeesküvések világában, de talán nem feltétlenül annyi irányul ellenünk, mint amennyiről hazánkban suttognak.
  Kicsit ront az állított tények elfogulatlan elfogadásában, hogy a szélsőségre is hajlamos hazai lap cikke szerint – ki mások is lehetnének? – a megrendelők az amerikai, izraeli titkosszolgálatok mellett Soros György, a Bilderberg-csoport, vagy David Rockefeller.
  Nem vitatkozom a szerzővel, ahogy a hazai napilap újságírójával sem, mert nem tudok. Világlapoknál nem volt szerencsém dolgozni és olyan újságírói, vezetői pályafutást tudhatok magam mögött, amelyben politikusi, tulajdonosi nyomással is csak ritkán találkoztam annak érdekében, hogy valami megjelenjen a nevem alatt, vagy még inkább, hogy ne. De biztos vagyok abban, hiszen a világon bármi, bármikor, bárkivel előfordulhat, hogy van alapja és igazsága Ulfkotte írásának.
   Amit végtelenül szomorúnak érzek. Mert mit is gondoljon ettől kezdve a kedves olvasó, rádióhallgató, tévénéző, hihet-e még a híreket, információkat a médiából beszerző polgár valakinek is, írástudónak, politikusnak, szakértőnek, akik a történéseket elmagyarázzák? Nehéz ügy.
   Ulfkotte maga ismeri el, hogy nem járt rosszul beszervezésével, jól keresett, jól élt. Vélhetően rajta kívül is sok beszervezett zsurnaliszta van még, ahogy takarító, lakatos, orvos, mérnők, vagy katonatiszt is. A világ már csak ilyen.
   A hazai újságírók zöme lehet, hogy ideológiailag elkötelezett egyik, vagy másik politikai oldal felé, vagy éppen állását féltve ír, beszél úgy, mint ha oda tartozna, de többségük nem gazdag és nem él kiváló anyagi körülmények között.
  Ez igazolása lehet annak, hogy nem fizeti őket egyetlen titkos társaság sem.