Az életben mindenért fizetni kell.
   Senki sem hihette, hogy a rezsicsökkentés, a gáz, villany, kéményseprés, tűzifa árának csökkentése csak egy kedves ember elhatározásától függ. Nem, ehhez az adományhoz pénz kell, vagyis a nekünk ajándékozott anyagiakat valahonnan vissza kell szerezni. De kell pénz a modern, méregdrága, bár kongó nézőterű stadionok építéséhez, presztízsberuházásokhoz, felesleges kiadások tömegéhez is. Pénzt pedig lehet csinálni különadókkal, az egyről három ezrelékre feltornázott tranzakciós illetékkel, telefonadóval, világcsúcs áfával és sok-sok más, kisebb-nagyobb adóval, amelyeket az átlagember már számon sem tud tartani, de amelyeket a végén mindig ő fizet meg.
   Vagy egy remek, kikerülhetetlen és végtelenül sok pénzzel kecsegtető internetadóval. Igaz, hogy ilyenre nincs példa a világban, hiszen a netes szolgáltatás már önmaga is megadóztatott mindenfelé, de a magyar vezetők ennél azért többet tudnak. Kitalálni olyan nem megszorításokat, amelyekből dől a lé az államkincstárba, onnan meg a megfelelő helyekre, zsebekbe. S ne gondoljuk azt sem, hogy ha – ahogy állítják – 700 forintban limitálják ennek a dézsmának a ránk háruló felső határát, a többit nem mi fogjuk megfizetni, hanem a szolgáltató. Ugyan már!
   Az emberek, családok többsége egyre többször lép a világhálóra, netboltokban vásárol, internetbankban intézi pénzügyeit, ezen a felületen olvas újságokat, néz tévéműsorokat, hallgat munka közben rádiót, zenét, vagy tölt le filmeket estére. A világháló közösségi oldalain zajlik a társadalmi élet, pályáztatás, adóbevallás, a diákoknak az iskolai ügyintézése, tanároknak a szülőkkel folytatott kommunikációja, amelyért, ha a parlamenti kétharmad ennek megszavazására kap parancsot, januártól adót kell majd fizetnünk.
  Nem lesz egyszerű, mert e netes népség éppen az interneten, pontosabban a Facebookon szerveződött pillanatok alatt több mint kétszázezres tiltakozó táborrá. Ez már olyan kritikus tömeg, amelyet nem szabad egy kézlegyintéssel, nem lehet néhány ügyes kommunikációs trükkel elintézni. A tervezett adó igen sok embernek vág a zsebébe, sőt a lelkébe.
   Politikai elemzők állítják, ez megint csak a szokásos szondázása annak, hogy mit bír még el a nép, és ha túl nagy a gőz, hát egy egyéni képviselői indítvánnyal azonnal csökkentik a terhet, vagy semmissé teszik az adójavaslatot. Mások szerint ezzel akarja a kormányzat eltakarni az Amerikából kitiltott korrupt kormányközeliek ügyét, a sokasodó, demokráciát hiányoló külföldi bírálatokat. Amúgy az informatikában jártasak szerint ezzel, a világon egyedülálló lépéssel a kormányzat képletesen visszaküldene bennünket a 20. század közepéig.
   Mert megérdemeljük?