Ha én egy kedves egyszemélyi országvezető lennék, akkor bár igen jól esne a belőlem élő, tőlem függő súgóim, hírhozóim számtalan örömhíre, sikerjelentése, azért most határozott mozdulattal felállítanék egy bizottságot. Olyan emberekből, akik több évtizedes közigazgatási, településvezetői gyakorlattal rendelkeznek, de pont az én pártom iszonyúan nagy nyomása miatt elveszítették munkájukat.
   Lezajlott a helyhatósági választás, aludtunk rá párat. Nemigen érdemes szólni az érdektelenségről, az otthonmaradókról, kiábrándultakról, akiknek joguk lett volna elfáradni a szavazóhelyiségbe és pár perc alatt leadni voksukat, de ők ezzel nem éltek. S ha mégis szóvá teszem, hát csak ezért történik, mert tüntető meg nem jelenésükkel sok helyütt befolyásolták a szavazás kimenetelét.
   Egy demokratikusnak tűnő társadalmi rendszerben a többség akarata kell, hogy érvényesüljön, még akkor is, ha – mint esetünkben – a többség ezúttal a legtöbb hazai településen a kisebbséget jelentette a már említett távolmaradók miatt. Tehát, akik szavaztak, azok szava döntött.
   Így történhetett meg, hogy több településen veszített a többnyire független, vagy ellenzéki jelölt az állampárt a kormányzópárt pénzzel igen jól kistafírozott jelöltjével szemben. Ez is belefér a demokráciába, a nép ilyen módon született döntését is el kell fogadni. Az ugyanakkor igen nagy pazarlás, ha azok az emberek, akik évtizedeken keresztül a közigazgatás napi taposómalmában szereztek településvezetői gyakorlatot arra kényszerülnek, hogy mostantól újrakezdőként, netán pályakezdőként valamilyen más munkába fogjanak, vagy amennyiben koruk miatt erre már aligha akad esélyük, hát otthon kapirgáljanak a kertjükben, vezessék a háztartást, a család ügyes bajos dolgait intézzék, mert ők már úgyis ráérnek. Hatalmas tudásbeli értéket képviselnek ők, amelyet vétek veszni hagyni.
  Szóval, ha én egyszemélyi vezető lennék, ezekből az emberekből felállítanék egy titkos bizottságot, titkosat, mert lehetnének közöttük olyanok is, akik ki nem állhatnak engem, ez pedig rosszul mutatna az önéletrajzomban. Kikérném a tanácsukat arról, hogy mi kell egy kicsi, közepes, vagy nagy településnek ahhoz, hogy jól működjön, élhető környezetté váljon. Javaslataikat aztán jól megrágnám, és ha tetszenének, valamelyik párttársammal, mint egyéni képviselői indítványt, törvénnyé tetetném. A végén még azok is megszeretnének, akik ezt eddig valamilyen érthetetlen oknál fogva nem tették.
   Bár az sem rossz, ha a leváltott településvezetők tudása nem kerül napvilágra. Még a végén valaki kikotyogná, hogy jobban tudják, mit kellene tenni, mint én, és oda lenne a renomém.
   Ezért hát inkább kapirgáljanak a kiskertjükben és nosztalgiázgassanak a régi szép időkön. Abból baj nem lehet.