Izgalmi állapotban van a világ és most egyáltalán nem a közelgő magyarországi helyhatósági választásokra gondolok, mert annál oly nagyfokú érdektelenséget tapasztalni, amilyent az önkormányzati voksolások során talán még sohasem. Hagyjuk is a hazai történéseket, hiszen azok kimenetele a legtöbb településen, megyében, jó előre lefutottnak látszanak a kiváló választási rendszernek és a teszetosza, békétlen, s ki tudja miféle koncon, hatalmon marakodó demokratikusként jellemzett ellenzéknek köszönhetően.
   Rendszeres hírfogyasztóként elkeseredve látom, hogy gyakorlatilag már folyik a harmadik világháború. Közvetlen szomszédunknál egy jól sikerült hazai vita polgárháborúhoz vezetett, amely a nagyhatalmi státuszát visszaépíteni akaró Oroszország közreműködésével területszerző háborúba torkollott. Mondhatnánk, Ukrajna hatalmas, távol történnek a hadi események, de gyorsan rá kell jönnünk, nyakig benne vagyunk ebben mi is. Ott is élnek magyarok, emellett a két háborúskodó féltől függ, hogy fűtünk-e majd a télen. Egyik adja a gázt, a másik átengedi a területén. Vagy igen, vagy nem.
   Aztán itt van az Iszlám Állam elnevezésű gyilkos szervezet, amelyről annyit tudunk, hogy nyugati embertársaink tömegével állnak be a mérhetetlenül erőszakos, az emberi életet semmibe vevő fegyveres alakulatba, ahol aztán annyit ölhetnek, amennyire csak lelki békéjüknek igénye van. Ehhez jön a nagyhatalmak bombázó szövetsége, pedig Vietnám, Irak példája nyomán már megtanulhatták volna, hogy az semmire sem jó, legfeljebb az elavult és felhalmozott fegyverek megsemmisítésére, illetve az új fejlesztésűek kipróbálására éles helyzetekben. Nyilván ezek is fontos szempontok.
    Az ukrán helyzetre hivatkozva a NATO a balti államokba telepít harci repülőket, amelyre válaszként az oroszok Fehéroroszországba helyeznek át vadászgépeket. És akkor még szót sem áldoztunk a „békés” Európa egyes országaiban mind izmosabb antiszemitizmusra, cigányellenességre, a török, arab, délkelet-ázsiai bevándorlók elleni akciókra, a második, harmadik generációs bevándorlóknak befogadó államuk elleni küzdelmére, a munkanélküliségre, kilátástalanságra. Ezek többek között olyan kétségbeesett, vagy éppen bosszúálló lépésekre sarkallhatják a tanácstalan embereket, hogy beálljanak terrorszervezetekbe, és akár saját országukat is támadják.
   Polgárháború zajlik napjainkban Szíriában, etnikai Dél-Szudánban, vallási és ki tudja még milyen Irakban, megszállás elleni Gázában, hogy sok kisebb helyi konfliktusról ne is beszéljünk. Mindegyiket a pénz és hatalom vágya, a politikai, nagyhatalmi ambíciók, és a tolerancia tökéletes hiánya mozgatja.
   Túl sokan lettünk e parányi sártekén. A túlnépesedést, előbb vagy utóbb megoldja egy világméretű járvány, éhínség, természeti katasztrófa, esetleg egy tízmilliókat elpusztító nagy háború.
   Vagy sok kicsi.