Két nemzetformáló döntést hoztak a napokban a skótok. Az elsőt nyugodtan nevezhetjük földrengésszerűnek, a világ rendjét megváltoztatónak, ugyanis talán mindennél nagyobb horderejű: a női tagok előtt is megnyitotta kapuit a 260 éve működő legtekintélyesebb golfklub, a St. Andrews-i Royal and Ancient Golf Club.
   A második a minap lezajlott függetlenségi népszavazás volt. Arról döntöttek ugyanis a skótok, hogy maradjanak-e az Egyesült Királyság, vagyis Nagy-Britannia része, vagy váljanak teljesen önállóvá. Nem mintha a királyságon belül nem lett volna igen nagy az önállóságuk, de mégis. Vagy ennek ellenére.
   Igen sokak megkönnyebbülésére a skótok józanul, 55,3 százalékos többséggel az elszakadás ellen szavaztak. Nem vitatható, hogy a 44,7 százaléknyi elszakadáspárti szavazó véleménye is igen figyelemreméltó.
   Bennünket, magyarokat, talán csak egzotikus hírként, vagy úgysem érdekelt a népszavazás, mert leszámítva azokat, akik magyarként Skóciában keresik boldogulásukat és kenyerüket, a legtöbbünknek oly érdektelennek tűnt, mint egy hazai élvonalbeli labdarúgó-mérkőzés a tabella alsóházából.
   Pedig messze nem volt mindegy a végeredmény. Ha Skóciában megszavazták volna a háromszáz éves együttélés felmondását, valószínűleg igen komoly mintát adtak volna az európai országban éppen elszakadásukat tervező területek polgárinak. Ez pedig akár polgárháborús helyzeteket idézhetne elő, amelyek csak bolhaugrásnyira vannak az igazi háborúskodástól. A sokasodó és mind apróbb országok pedig nagy önállóságukban és még nagyobb nemzettudatukban bomlasztanák a nagy egészet, amibe belebukhatna az unió is.
  - Senki ne vegyen biztosra újabb ötven év békét Európában. Ha az euró megbukik, Európa bukik – nyilatkozta a németek kancellárasszonya az euró 2011-es válságakor és igencsak összecsengett véleményével a magyar származású francia elnök gondolata, aki fél évvel bukása után New York-ban, egy konferencián beszélt arról, hogy szerinte az Európai Unió megszűnése háborúval fenyeget.
  Ma még visszatart bennünket a közös tagság attól, hogy harcoljunk a szomszédjainkkal, még ha egyes körökben lenne is igény erre. És lehet, hogy a mindenféle ellentét és feszültség ellenére is tagországként békében együttműködő Skócia önállóként, más pénzt, más jogszabályokat alkalmazva, gazdasági ellenfélként gyorsan haragosa, sőt ellensége lenne a maradék királyságnak. Ha pedig egy háború elkerüléséhez csak a józan észre lehet számítani, mert nem marad más visszatartó erő, akkor igen nagy a baj.
  Jó lenne észrevenni, hogy az Amerikai Egyesült Államok tagországai emberemlékezet óta nem vívtak egymás ellen háborút. Látnivaló, hogy a békéhez nem sok önálló kis állam, hanem egy nagy, közös akaraton alapuló szövetség kell.
  És sok nő a golfklubokban.