Az asszony félve bontotta ki a hivatalos levelet, mert az soha nem jelent jót, ha az adóhatóság ajánlott levelet ír az embernek. Cikáztak agyában a kérdések, mit rontott el, mivel tartozik a NAV-nak, miközben remegő kézzel tépte fel a borítékot.
   Először nem is értette azt, ami a felszólításban állt. Merthogy azt tartott a kezében. A hatóság az állami kezességvállalás kiváltása ügyében szólította fel, hogy kerek tizenöt napon belül fizessen vissza az államnak ötmillió forintnyi lakáshitelt. Na meg a kamatokat.
   Az egészségügyben dolgozó asszony, és az ugyancsak nem túl izmos havibérért tevékenykedő férje, aki mint adóstárs szintén megkapta az adóhatóság szívhez szóló levelét, pár évvel korábban igénybe vette az állam által biztosított, első otthon teremtését elősegítő hitelt, hogy kislányukkal végre emberhez méltóan élhessenek, lakáshoz juthassanak. Persze a kapott kölcsön semmire sem volt elegendő, hát felvettek még a hazai nagybanktól devizalapú hitelt is, összességében nyolcmillió forintot.
   A szerződéskötéskor megállapított havi törlesztőrészletet, 45 ezer forintot biztonsággal merték vállalni, ezt még ki tudták gazdálkodni a rezsiköltség, a gyerek taníttatása, a család mindennapi megélhetési költségei mellett, de aztán elindult felfelé a törlesztőspirál. Sokaknak ismerős történet.
   A házaspár osztott, szorzott, pluszmunkát vállalt, de így is csak havi 70 ezer forintnyi törlesztést tudott befizetni a pénzintézet számlájára. Pedig a fizetendő részletek szép gyorsan elérték a havi 130 ezret. Ők fizették becsületesen, ahogy tudták, hetvenezrével az adósságukat, de az ahelyett, hogy csökkent volna, csak nőttön-nőtt.
  A család megrögzött viselkedését unta meg a bank, amely az államtól, mint kezestől elkérte az ötmilliót, az meg gyorsan ugyancsak visszakövetelte az összeget a házaspártól. Egy összegben ötmilliót (na meg a kamatokat) azoktól, akik hetvenezernél többet már sehogy sem tudtak havonta előteremteni. Emberséges történet, az már biztos.
  A család választás előtt áll: vagy felajánlja az államnak a lakását, amely esetleg lakottan, tetemes adóssággal terhelten pár forintért megveszi, de ettől a családnak még mindig hatalmas adóssága marad a bank felé, vagy megvárja, míg megjelenik a végrehajtó és visz mindent, vélhetően a lakást is. Unalmas ismételni, de mondom: ettől a banki adósság még megmarad. A harmadik variáció az, hogy részletfizetést kérnek a hatóságtól, amely ha egy, vagy két évre meg is adja azt, annak kifizetési valószínűsége a banki törlesztés mellett nulla százalék.
  Csapda ez, mégpedig kérlelhetetlen és kínzó, amelynek nincs megoldása. Hacsak a hajléktalanságot nem tekintjük annak.