- Igen, hétfőn kezd, de nem akarja, hogy beszéljek róla – panaszolta augusztus legvégén a középiskolás-korú gyerekét nevelő anya. – Sehogy sem akar beletörődni, hogy vége a vakációnak.
  Pedig ha tetszik, ha nem, tényleg megkezdődött az újabb iskolaév annak ellenére, hogy még mindig vannak iskola- és tankönyvügyek, ahogy az elektronikus osztálynapló leállásáról szóló híradások is borzolják az érintett pedagógusok kedélyét. Nagy ügy, gondolhatják ez utóbbiról a tanulók, majd tanáraik előveszik megint a jó öreg naplókat és bekörmölik a jegyeket, adatokat.
   Nyilvánvalóan ez sokkal kevésbé fáj a diákoknak, mint a számtalan tavaly bevezetett szigorító szabály, köztük a négyig tartó tanulás (ha ugyan még akad diák, aki nem szerzett felmentést alóla), vagy a mindennapos testnevelés, bár azért jobban tennék, ha ezt megszeretnék saját egészségük, egészséges jövőjük érdekében.
   A tanulóifjúság egy egészen más iskolába jár ma, mint járt egy-két évvel korábban, hiszen jószerével minden megváltozott és átalakult, vagy éppen most is alakulófélben van. Lett egyeniskola, egyentankönyv, egyenoktatás, amelybe vélhetően idővel beletörődnek a tanárok, a pozíciójukban végtelenül meggyengített igazgatók, mert az ember ugyebár mindig igyekszik túlélni, ehhez pedig alkalmazkodni kell, de hát végül is ez az evolúció lényege. Meg amúgy is nem az okosok, a hősök, hanem a hatalomnak megfelelni, hozzá igazodni, alkalmazkodni képesek lehetnek minden értelmében hosszú életűek.
  A tanárok meggyőződésből, vagy a túlélés szándékával, önként, netán kénytelen-kelletlen elfogadják az új iskolai modellt – segíthet ebben a szeptember 1-jétől érkezett béremelés – a kötelező oktatási normákat, a meggyőződésük ellenére is oktatandó új eszméket. A diákok pedig mit is tehetnének mást, igyekeznek a mindenkori elvárásoknak megfelelni és megtanulják azt is, ami ellen talán szüleik erősen tiltakoztak volna tanulóként.
  Új iskolaév, új remények. Az igazgatók talán abban bizakodhatnak, hogy idén nem kell egy WC-ben kiégett izzó cseréjéért a fenntartó intézménnyel hetekig levelezniük, nem kell pereskedniük járandóságaikért, mert a nagyra nőtt és nagyhatalmú intézményfenntartó állami vízfej végre jól végzi majd munkáját, és ennek okán a tanításhoz is lesz megfelelő felszereltségük az iskoláknak, de legalábbis krétájuk, hogy ne a szülőktől kelljen kérni azt is.
  Mindazoknak pedig, akiknek máris elegük van az egészből, vigasz lehet, hogy kevesebb, mint két hónap és kezdődik az őszi szünet.