Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet, kérhettek bármit, csak kérhettek szépen…
   Több száz ember énekelte önfeledten az Edda Művek közismert slágerét Velencén. S ha valaki is azt hinné, hogy mindez egy Edda koncert beszámolója, gyorsan eloszlatom a tévedést. Történt mindez a Kastélypark Színpad előadása alatt, a Sziget Színház produkciójában igen magas színvonalon színre vitt Edda musical – A kör című darab bemutatóján.
   A felállva tapsoló, éneklők többségé az ötvenes évein alig-alig innen, jó néhányan inkább már messze túljárva is túláradó érzelemmel adta át magát a közismert, ezerszer hallgatott, dúdolt, üvöltve énekelt szövegeknek, dallamoknak. Meglehet, a csillogó szemű nézőkben egykori fiatalságukat, a rock által megfogalmazott, de legtöbbször elvetélt vágyaikat, szerelmeiket, lázadásaikat idézték fel újból a dalok. A musical egy külvárosi szerelmi történet, fiatalkori útkeresés és a célba érés kalandjait, kudarcait, édes sikereit idézte fel huszonhat Edda slágerrel.
   A történetben van csalódás, erőszak, barátság, keserűség és öröm, na meg politika, ahogy valamennyiünk életében. S bár nem egy meghatározott országban játszódik a történet, a szerzők – Pataky Attila, Gömöry Zsolt, Oravecz János – némileg meglepő módon és talán nem is tudatosan utalnak egy-egy jelenetükkel korunk hazai állapotaira, a mindenkori autokráciák jellemzőire. A nép által nagy többséggel megválasztott vezető első szónoklatával azonnal eloszlatja a várakozásokat, amikor közli, hogy olyan szabad országot épít, ahonnan bárki szabadon eltávozhat, ha nem tetszik neki, amit ő, az elnök csinál. (Legalább a színpadi mese mutat némi optimista jövőt, mert a diktátor elnök a végén derék rockerré szelídül.)
  Valószínűleg a nézők zöme az előadás alatt talán egyszer sem gondolt a múltra, mára, arra, hogy a történelem során, ahogy őseit, úgy őt is újból és újból csapdába csalják, foglyul ejtik a mindenkori hatalmasságok, csak élvezte a darabot. A szép és tehetséges fiatalok látványát, a pompás dalokat, kiváló színészeket, énekeseket, akiket a rendezői pályafutását majd’ két évtizede éppen Velencén kezdő Pintér Tibor – a darab főszereplője és rendezője – igen biztos kézzel mozgat.
  Hagyjuk is a politikát, már ha lehet, hiszen az egész darab, a dal- és összekötőszövegek, ahogy maga a rock is tömény politika. De talán így, Edda-dalokba foglalva, sírva-vigadva még ez is elfogadható.
  Már rég vége volt az előadásnak, amikor a közönség felállva, ki-ki vérmérséklete szerint tapsolva, vagy éppen csápolva, a népes színészcsapattal közösen többször is elénekelte: kör közepén állok, körbevesznek jó barátok, körbevesznek jó barátok és rosszak.
  Mert az élet már csak ilyen.