A lakás tele vendégekkel, végül is én lakom üdülőterületen, ne szóljak hát egy szót se. A dolgot némiképpen árnyalja, hogy csak nők vannak nálam, még a vendégkutya is lány. Ez persze egy férfiember számára általában örömteli esemény és én sem vagyok bús emiatt.
   A ház egy kisebb hurrikán utáni helyszínhez hasonlít, mármint a felfordulást illetően. Az amúgy többnyire rendes hölgyek ugyanis, ha nyaralnak, igencsak különös módon értelmezik a rendet. A szobákat táskák, szatyrok, fürdőruhák, ilyen-olyan ruhaféleségek teszik kalandosan színessé. A házban hajszárítók, kisebb illatszertárnyi kozmetikum, és mindenféle, a férfiak számára vagy felesleges, vagy értelmezhetetlen portékák tömege lepi el a vízszintes helyeket.
   A nyaralók lelkivilága igen különbözik a dolgozó néptömegek lelkének rendjétől. Ahogy egy nyaralásra érkező család tagjai átlépik az üdülőhely határát, valami rögvest megváltozik a tudatukban. A kimért, köztiszteletben álló, munkahelyén mindig öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben mutatkozó családfő például egy szál rövidnadrágban és jobb esetben egy kinőtt atlétatrikóban képes elmenni a közeli élelmiszerboltba, hogy beszerezze családja betevő falatjait és főleg saját sörét.
   De ugyanilyen lazává válva készek a dolgos hétköznapokon általuk betartott szabályokat úgy a közlekedésben, mint a társadalmi érintkezések terén sutba vágni. A szigorú apák, családfők ilyentájt sok mindent hajlandóak elnézni családjuknak is, akár azt, hogy féltett asszonyuk, leányuk egy szál semmit se takaró fürdőruhában illegjen a strandon, vagy éppen hazafelé a közúton, hogy a nyaraló gyerekek karámból kiszabadult csikó viselkedéséről már ne is említsek szót.
   Jól van ez persze, miért is ne lenne jól, hiszen oly kevés idő jut manapság az embereknek a felhőtlen kikapcsolódásra, a feltöltődésre. S, ha így képesek újabb egy évre energiát gyűjteni maguknak, hát tegyék azt, ami jól esik számukra. Azzal már inkább akad gondom, hogy a nyaralók egy jól körülhatárolt rétege a nyaralói jogokat furcsán értelmezi. A víkendházban összegyűjtött szemetüket az éjszaka leple alatt a közterületekre nejlonzsákokban kihordók, a helyben lakókat semmibe vevők, az orvosi rendelőkben, ügyeleten maguknak elsőbbséget, kiváltságot elvárók, a szomszédok nyugalmára fittyet hányó, hajnalig üvöltve mulatók, a mindent lenéző, mindenen fanyalgók tettei azért már nem a „hurrá nyaralunk” érzés nyomán születnek.
  Ők, ha nyaralnak, ha nem, mindig megkeserítik a többiek életét.