- Most jöttem meg Budapestről – hívott ismerősöm – és képzeld el, ma is hetven percet késett a vonatom a Délitől, a Velencei-tóig. De legalább akadt volna egy vasutas, aki tudja, hogy miért állunk, de ők is csak tanácstalanul találgattak.
   Nyilván sokkal jobb lesz a tájékoztatás és az ácsorgó vonaton türelmetlenkedők hangulata, ha majd egy okos ember feltalálja a vasúti kommunikációt. Akkor ugyanis a központból a mobiljára irányuló hívással közvetlenül lehet elmondani a vonatvezetőnek a várakoztatás okát, a kalauz pedig megoszthatja ismereteit az igen izgága, állandóan csak haladni akaró utasokkal.
   Alig akadt nyomtatott, vagy internetes újság a közelmúltban, amely ne foglalkozott volna az Európai Bizottság felmérésének hírével, miszerint 2005 és 2012 között Lettország mellett hazánkban drágultak legnagyobb mértékben a vasúti jegyárak. Ezzel még mindig igen jó helyzetben vagyunk az unió huszonnyolc tagállama között, hiszen csak Romániában, Csehországban és Szlovákiában olcsóbb a jegyár, mint nálunk, vagyis a negyedik legkedvezőbb árú menetjeggyel utazhat az, aki itthon teljes árú vonatjegyet vesz.
   Persze, hogy mi olcsó és mi drága, nem is olyan egyszerű kérdés. Mert ha a német, dán, vagy angol béreket hasonlítjuk az ottani jegyárakhoz és vetjük össze a hazai viszonyokkal, akkor a kép már messze nem olyan kedvező számunkra. Akkor sem, ha a vasutak szolgáltatásait, azon belül pedig a pontosságukat elemezzük, ahogy tették az Európai Bizottság szakemberei is.
  A kétévente készülő jelentés szerint a pontosság és késések alapján a MÁV-Start rosszul szerepelt. A távolsági vonatok esetében, ahol a 15 percnél nagyobb késést vizsgálták, hazánk még viszonylag elfogadható módon a középmezőnyben végzett, de az elővárosi közlekedésben, ahol a menetrendtől eltérést már 5 percnél késésnek értékelték, a MÁV-Start az utolsó helyre szorult.
  A naponta utazóktól tudom, ha egy vonat tíz perccel a megadott időpont után érkezik alig félszáz kilométert megtéve a célállomásra, az utasok már kifejezetten elégedettek, de igen sokat kell utaznia az ingázónak ahhoz, hogy olykor-olykor valóban percnyi pontossággal érkező vonaton tehesse meg az útját.
  A legendásan pontos japán vasútról terjedő történet szerint, ha ott egy percet késik egy vonat, akkor az állomásfőnök harakirit követ el. Természetesen ez nem igaz, de jól mutatja a szemléletet. Vélhetően az utazók egyetlen állomásfőnök vesztét sem kívánják, de azt igen, hogyha a vasutasok már kommunikálni nem is képesek egymással és a vonatokon ülőkkel, legalább az óráikat hangolják össze.
  Addig ugyanis joggal járnak össze-vissza a vonatok.