- Megyek és jól feljelentem! – nézett rám tekintetében leplezetlen dühvel a sokat látott férfi. Szerencsére nem ellenem irányult az indulata, nekem csak hosszasan, mind zaklatottabban és emeltebb hangon mesélte a szomszédjával folytatott, évek óta tartó kíméletlen harcát a kerítésén átnövő fa ügyében. A történet oly piszlicsáré, hogy szót sem érdemel, annál inkább a tehetetlenségből adódó végkövetkeztetés: feljelentem.
   A minap látott napvilágot a hír, miszerint az adóhatóság felé tett úgynevezett közérdekű bejelentések száma, amelyeknek majdnem a felét névvel, címmel vállalják, 2011-ben még a harminc ezret sem érte el, tavaly pedig már meghaladta a 37 és fél ezret, vagyis több mint százat naponta. S bár az egyik rádióban megszólaló adóhatósági szakember ezt mindenképpen jeles folyamatként értékelte, mondván, így tisztul a közélet, nem legyünk ebben oly biztosak. A feljelentők között szép számmal akadnak egymás bemártó elvált házastársak, összezördülő cégtulajdonosok, irigykedő szomszédok, mindenen kiakadó „tisztes” állampolgárok. S ne feledjük az előző állítás lényegét se: a bejelentések majdnem felét névvel vállalják a bejelentők, vagyis több mint felét titokban, névtelenül.
   Elhíresült történet, bár utóbb több cáfolata is megjelent, hogy a második világháború során a Magyarországot megszálló németek olyan párját ritkító tömegű magyar a magyart feljelentő bejelentéssel szembesültek, amelyet alig tudtak feldolgozni – persze azért nagyon igyekeztek – ahogy a magyar hatóságok is erőn felül teljesítettek a feljelentettek ügyének gyors lezárása érdekében. A végeredményt a történelemből ismerjük, és aligha lehetünk büszkék rá.
  A be- és feljelentéseknek komoly szezonja volt a létező szocializmusban is, lakásért, jobb állásért, kiváltságokért, vagy egyszerűen csak bosszúból, mert az, mint tudjuk nagyon is édes. Úgy tűnik továbbra is jól teljesítünk e téren, még ha az említett vezető adós szakember mindezt jónak is értékeli. Azt tették a diktatúrák urai is.
  Akadnak olyan élethelyzetek, amikor valóban el kell menni az illetékes hatósághoz és megtenni a feljelentést. Például az utcai rablásokat, betöréseket, lopásokat, másoknak testi-lelki bajt okozó eseményeket követően. Be kell jelenteni a többség védelmében a gazdasági csalókat, a lenyúlókat, károkat okozó kontárokat és társaikat. Őket valóban ki kell szűrni a társadalomból, nélkülük élhetőbb, tisztább lesz a világunk. De a vitás ügyeket mégiscsak jobb lenne szép szóval, megértéssel, megegyezéssel elintézni.
  Félő, hogy még így is túl sok feljelentenivaló maradna.