- De hova tűntek az emberek? – szegezte nekem a kérdést a minap az egyik kisváros hagyományos nagyrendezvényén az egyik árus, aki ezúttal is tisztes keresetre számított.
   Azt nem állíthatjuk, hogy mindenhonnan eltűntek az érdeklődők, hiszen egy-egy gasztronómiai utcai rendezvény még ma is sok embert vonz, ahogy a félórás műsorukat méregdrágán előadó ilyen-olyan tehetségkutatón feltűnt énekesek is érdeklik még az embereket, főleg, ha ingyen hallgathatják pillanatnyi kedvenceiket. Csak ezek és néhány hasonló esemény jelentik az üdítő kivételeket, miközben sokfelé tényleg joggal teszik fel a kérdést: hova tűntek az emberek?
   Ugyanezt kérdezte a teniszcentrumot üzemeltető fiatalember ott, ahol korábban sokszor szerencse is kellett ahhoz, hogy a játékosok az általuk előre eltervezett időpontban pályához jussanak. Nyilván vannak nagyvárosok, sportközpontok, ahol még manapság is hasonló viszonyok uralkodnak, de egyre több sportpálya kong az ürességtől.
   Magyarázat persze akad, aki meg tudja keresni a szórakozás, vagy sport költségeit, annak hajnaltól, késő esetig kell a pénz után futnia, így sem ereje, sem kedve nem marad rendezvényekre járni. A többieknek meg kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem, hogy sportoljanak, bárhova is elmenjenek, amúgy is mindenből elegük van.
  Üresek a stadionok is, bár ideig-óráig az újonnan felépített ékszerdobozok vonzzák a kíváncsiakat, de hamarosan visszatér a megszokott fél-, vagy negyedház. De így van ez a színházak jelentős részével, a mind üresebb mozikkal, kiállítótermekkel és a felsorolást még hosszan sorolhatnánk.
  Az is meglehet, hogy túl sok lett a szórakoztatni, kikapcsolni akaró program, hatalmasra nőtt a kínálat, amelyek közül kevés az egyedi. A többsége jószerével csereszabatosként bárhol megtalálható, mert kevés a pénz az igazán kiugró minőségre.
  - De hova tűntek az emberek? – volt a kérdés a vasárnap lezajlott európai parlamenti választások fájó érdektelensége láttán is. A szavazópolgárok többségének gondolataiban ezúttal fel sem merült, hogy vasárnap elmenjenek a szavazóhelyiségbe. Majd hülyék lesznek bármelyik politikust is Brüsszelbe segíteni, hogy ott zsírosra keresse magát. A polgárok zöme ráadásul úgy érzi, hogy nekik aztán ebből az egész úri huncutságból még soha semmi jó sem származott. Pedig a választás tétje ennél azért nagyságrendekkel nagyobb, fontosabb volt.
  Eltűnt a közönség, a választópolgár, csak a csömört, a mérhetetlen érdektelenséget érezni mindenfelé. Az emberek zöme behúzódik a maga zárt világába és onnan néz ki ellenségesen.
  Meg várja a csodát.