Emelni kell a nyugdíjkorhatárt, vissza kell vágni a nyugdíjellátásokat! Ezt természetesen nem én javaslom, hanem a Világbanknak a régiós nyugdíjrendszerekről a közelmúltban megjelentetett hosszabb tanulmánya.
   A világ népessége igen látványosan nő, és szerencsére az átlagéletkor is. A fejlett társadalmakban – a miénk is az – gyarapodik az idősek és csökken az aktív dolgozók száma. Ez pedig nyilvánvalóan jelentős feszültséget okoz az államok büdzséjében.
   A világ első nyugdíjrendszerét Otto von Bismarck kancellár vezette be Németországban,1889-ben. Akkor egy nyugdíjasra meglehetősen sok kereső, vagyis járulékfizető jutott, de ez a szám mára világszerte jelentősen lecsökkent.
   Az elemzők szerint Európában a kormányoknak el kell dönteniük, hogy mi a fő céljuk a nyugdíjrendszerrel. A Világbank szerint el kell mozdulni az alapnyugdíj irányába, amelyet általános adóbevételekből fedeznének. Ebben az esetben az öregkori szegénység elkerülése a cél. Az alapnyugdíj összege meglehetősen csekély lenne, viszont ehhez jönne még az úgynevezett munkanyugdíj.
   A szakértők szerint az embereknek ajánlatos lesz elfogadniuk, hogy legalább 65 éves korukig kell dolgozniuk, a döntéshozóknak meg olyan ösztönzőrendszert kellene bevezetniük, amellyel érdekeltté teszik a dolgozókat a meghosszabbított munkavállalásban.
  Nálunk ez már megvalósult, persze nem az ösztönzés, arról szó sincs, csak a 65 éves korhatár, amelyet pár év múlva minden nyugdíjba igyekvőnek el kell érnie, hogy nyugdíjat kaphasson. S, hogy mire lesz elegendő az akkor kapott ellátmány? Erre ma még nehéz válaszolni, legfeljebb csak az ad némi információt, hogy a tanulmány szerint a következő évtizedekben a magasabb nyugdíjkorhatárral szemben az állami kezdőnyugdíj akár nagyobb mértékben is csökkenni fog.
  A nyugdíj felé ballagóknak, ha az általuk elvárt életszínvonalat a nyugállományban is fenn akarják tartani, szükségük lesz nyugdíjcélú megtakarításokra, felhalmozására. Vagyis előtakarékosságra, mert a jövő egyértelműen az öngondoskodásé, legalábbis a tanulmány szerint.
  A hazai béreket, jövedelmeket, a napi megélhetési lehetőségeket ismerve nagyon nehéz elképzelni azt a mélyen alulfizetett, állásáért rettegő, mindennapi anyagi gondokkal küszködő magyar munkavállalót, aki képes felhalmozásra időskori életben maradása érdekében.
  De azt is nehéz elképzelni, hogy a többségnek hatvanon túl lesz még munkája.