Már túl vagyok a huszadik napon, de egyre nehezebben haladok előre. Összekeveredő betűk, szavak, kifejezések, szórendek hada áll elém, hogy nehezítse az életemet. Nem hibáztathatok senkit sem, nem kergettek bele, nem köteleztek rá és a diplomámat is réges-régen kézhez vettem már. Nem szépítem, öreg fejjel vágtam bele az angol nyelv tanulásába úgy, hogy vélhetően néhány internetes felirat szövegének esetleges megértésén túl talán sohasem fogom használni megszerzendő tudásomat.
   Az egész ügy azzal kezdődött, hogy a mára már húszmillió felhasználóval büszkélkedő Duolingo ingyenes nyelvoktató programot Luis von Ahn, a pittsburghi Carnegie Mellon University professzora és diákja 2011-ben kitalálták, kidolgozták. A rendszer különlegessége, hogy igen szórakoztató és játékos, miközben kőkemény munka is egyúttal. Nos, ez a számítógépes, okostelefonos oktatóprogram bilincselt magához engem is.
   Sokadszor ugrottam neki a nyelvtanulásnak, kisgyerekkortól nyolc kemény évet fizettek végig szüleim, hogy magántanárnál sajátítsam el a német nyelv rejtelmeit. Kidobott pénz volt. Aztán jött az iskolai orosz, meg sokszori újrakezdéssel az angol. Nem tudom, hogy volt-e nyelvérzékem, vagy sem, hiszen azon túl, hogy a leckéket fel kellett mondanom, soha, sehol nem használhattam e nyelveket, próbálhattam ki tudásomat. Nem csoda, hogy a velem egykorúak tömege a bezárt országban nemigen látta értelmét a nyelvtanulásnak.
  Ahogy említettem, ezúttal sincs célom az angoltudással, és mélyen együtt érzek azokkal a fiatalokat, akik vért izzadva sem tudnak elegendő tudást szerezni egy középfokú nyelvvizsgához, mert az idegen nyelv elsajátításához nyelvérzék, vagyis készség is kell. Éppen ezért nem kellene nyelvvizsgát követelni azoktól a diákoktól, akik amúgy sem akarnak külföldön dolgozni, élni. Ők itthon maradnak, és itt teszik majd a dolgukat. Magyarul.
  Fogalmam sincs, hogy meddig jutok el a Duolingo nyelvoktató kurzusain, mert egyre nehezebb az előrehaladás, de még élvezem és internetes játék helyett ezzel kapcsolódom ki. Végre találtam egy nyelvtanárt, „aki” nem nyelvtant akar tanítani nekem, hanem szöveget érteni és beszélni.
   Egyes felmérések szerint világszerte közel négymilliárd ember beszél egy Globish elnevezésű nyelvet, amelyen a francia megérti a németet, a magyar a koreait, a vietnámi a dánt. Mindezt angol alapon, igen kevés szóval és nyelvtannal.
   Talán ha itthon is beszélni tanítanák a sok végzett, de diplomára váró fiatalt és nem nyelvtani szabályokra, jóval előbbre tartanánk.