Mostantól ténnyé lett az, amit Magyarországon már mindenki tudott: április 6-án lesznek az országgyűlési választások. Jó ideje, az egyik kormánypárti politikus hónapokkal ezelőtti „véletlen” elszólása óta ismert a dátum, talán csak a kiírás jogával rendelkező köztársasági elnöknek szóltak később. De ezen nincs mit csodálkozni, ő ugyanis független minden politikai hatalomtól, tehát neki nem parancsol senki sem. Most is magától gondolta ki és nem egykori pártfőnöke rendelkezett így.
   A választási törvény értelmében február közepétől indulhatna a kampány, ha nem tartana már évek óta. Nálunk ugyanis folyamatos kampányolás van, mintha ennek bármiféle értelme is lenne. Nem lehet ugyanis évekig izgalmi állapotban tartani a tömegeket. A nép, vagyis a választani még hajlandók tömege nagyrészt már úgyis eldöntötte, hogy mit fog tenni, kiknek a neve mellé húzza a jelet. A bizonytalanokon meg a kampány is csak ritkán segít. Ők vagy nem szavaznak, vagy az utolsó pillanatban ötletszerűen húzzák be az ikszet valahova.
   Az már előre borítékolható, hogy hazánk egyszemélyi vezetőjének hívői gondolkodás nélkül szavaznak majd rá, míg az őt igencsak gyűlölők – vannak szép számmal – ezúttal is protest szavazók lesznek, vagyis nem valamelyik pártra, képviselőre, leendő vezetőre, hanem valaki és megélhetési követői ellen szavaznak majd. S ne felejtsük ki a radikális, vagy szélsőséges gondolkodású barátaink ugyancsak erősen elkötelezett százezreit se. Őértük is felesleges a kampány, jó ideje összekovácsolódott már a táboruk.
   Nem lesz könnyű ezúttal demokrata ellenzéki szavazónak lenni, mert az önmagukat demokratikus ellenzékként jellemző, parlamentbe igyekvők mérhetetlen bénázása, kínos tehetségtelensége, ötlettelensége végképp megkérdőjelezi, hogy mindabból, amit az unortodixa létrehozott, képesek lennének visszavezetni az országot a fejlett nyugati társadalmak közé. Megkockáztatom: a feltűnő, sőt fájó ügyetlenkedésük csak álca, ugyanis vélhetően ők, a profi politikusok messzemenően belátták azt, amit mi, választók már régóta érzünk. Azt, hogy a következő négy esztendőben számukra ez az ország vezethetetlen lesz.
   Ettől függetlenül az sem megoldás, ha a tanácstalanok, ellenzéki szavazók csak legyintenek egyet és április 6-ára a voksolás helyett valami más, szórakoztatóbb programot szerveznek maguknak. Mert aki nem adja szavazatát valamelyik pártnak, csoportosulásnak, képviselőjelöltnek, négy évig egy szót sem szólhat majd, ha nem úgy mennek majd a dolgok, ahogy szeretné. Elmulasztja a pillanatot, hogy beleszóljon közös ügyeinkbe.
   Panaszkönyvet pedig utólag már hiába kér majd a derék nem szavazó polgár.