Na, már most én előre szólok, hogy tőlem ne várgyanak semmit se. Itt van ez a volt apehos, azt milyen jól megszítta. Én aztán biztosan nem szólok senkinek se! Aki aggya, aggya, kennye, akit akar, oda se nézek. Nehogymá! Szólok, oszt engem visznek majd el. Nem és nem! Ha kenyni akar valaki valakit, tegye. Oszt kalap, kabát meg jó napot!
   Aszongyák az urak, na, nem ám itthon, mert itthon mért is mondanák, de odaát, ahun, külfődön, hogy korrupt nemzet a magyar, merthogy itten senkit se zavar, ha valaki kenyi a másikat, netán a másik gyűri zsebre, amivel kenyik. Ilyen volt ez az ország mindég is. Uram, meg bátyám, ha te nekem hát én neked, oszt megest kalap, kabát. Na meg jó napot! Majd a jogászok jól eljogászkodnak vele, oszt megest jó napot! Mán csak így megyen ez mifelénk.
   Most meg ez a szegény ember fogta magát, oszt valami ezermilliárdos áfacsalás miatt borította a bilit. Ráadásul nem ám a szegény ember csalta a milliárdokat, áh, dehogy, azt inkább a módosabbak csinyáták. Hát hun van az egyszerű pógárnak milliárdja, amivel csalni tudna? Nincs neki, csórikának, de még milliója is csak kevés szegénynek van, így nincs is mivel kenyni, meg csalni. Így aztán szegény marad szegény, de ez tán már csak érthető, nem?
  Szóval most lekapták azt a szerencsétlen fazont, azt a peches volt apehest, mert volt olyan tisztességes állampógár, hogy szólt, mutyi kavarodott a levesbe. Na, azért maraggyunk hűjek a valósághó, az apekosok, vagy kicsodák ezek a majiak, azok aztán gyorsan kivizsgálták egy hétvégén, hogy itt aztán se csalás, se kenyés, se gazdag hadd csinyálja, se szegény bátran bukjon nincsen. Van viszont rend, meg tisztaság a hivatalban, ahogy annak lennie köll.
  Oszt meg most olvasom, hogy szegény volt apehosnak, aki szóni mert, mert azt hitte tisztességes állampógárnak szónia köll, ha lát valamit, amit nem kellene látnia, szóval most meg minden papírgyát, még a noteszit is elvitték a szolgálunk és védünk emberjei. Mert ha csalás volt, akkor bűnhődnyije köll valakinek. Ha lehet, akkor annak, aki szót. Mert nem birgya befogni a lepcses száját, oszt csak a bajt csinyájja az uraknak? Oszt most tényleg kész a baj. Meg jó napot, hogy ki ne felejcsem.
  Mondom is az asszonynak, nekem ő ne szójjon, hogy én szójjak, mert ez, meg az veszteget, keny, meg csúszópézt ad ezért meg azért. Hát én aztán nem szólok ammá biztos. Szeretek én ám nyugottan alunnyi, ha meg szólok, hát oda az álom.
  Így hát kedves hatalom, most szóttam. Tőlem aztán ne is várják, hogy szójak, hogy ki keny, ki veszteget. Tőlem csak kennyék, vesztegessék egymást, csaljank áfát, meg asszonyt, oszt kalap, kabát.
  Na, meg, hogy ki ne felejcsem: jó napot!