A létező szocializmus egyik komoly vívmánya volt az, ha a hivatalok az állampolgárokkal rendszeresen packázó, időt húzó, hatalmukat fitogtató, vagy éppen némi csúszópénzre vágyó bürokratái egy ügyet hosszú ideig nem intéztek el, a derék lakos a sajtóhoz fordulhatott segítségért. Akkoriban még ugyanis olyan komoly tekintélynek örvendett egy hírlapíró, hogy általában már az is az ügylet gyors elintézéséhez vezetett, ha csak rákérdezett. Ha meg még cikket is írt róla, hát borítékolható volt a teljes siker.
   Egy ideje a hivatalok újfent lelassultak, a kispénzű tisztviselők, ügyintézők állásukat féltve önálló döntéseket nemigen hoznak, várnak főnökeik utasítására, azok meg feletteseik bólintására, engedélyére. Az ügyek emiatt nehézkesen intéződnek el és ezen manapság már az újságíró is nehezen változtat.
   A minap egy nyolcvanon túl járó asszony kérte segítségemet. Története szinte szóra sem érdemes, hasonló naponta eshet meg bármelyikünkkel. Az egyedül élő asszony elmondta, minden évben megjelenik nála az egyik szolgáltató mesterembere, hogy a kötelező ellenőrzést elvégezze, amiért idén a meghirdetett rezsicsökkentés ellenére is többet fizetett mint tavaly. Amikor felhívta a céget azt mondták, ez az ára, majd újabb tiltakozása után kapott egy kétsoros levelet azzal a szöveggel, hogy kérése a szolgáltató székhelye szerinti nagyváros önkormányzata előtt van, várják a döntést. Ezen aztán nagyon elcsodálkozott.       Tőlem annyit kért, ha esetleg nem is tudom visszaszerezni a pénzét, a hatszáztíz forintot, amely számára pontosan háromnapi étkezést jelent, legalább tudjam meg, vajon miért fizettettek vele többet, mert most úgy érzi, hogy becsapták és idős kora miatt megalázóan lekezelték.
  Az ügye remélhetően nem csak közbenjárásomnak köszönhetően nyert gyors elintézést, bár miután az idős asszony már nem hagyja el a házát, folyószámlája sincs, az összeg visszajuttatása – annyinak, amennyit sokan észre sem vesznek, ha hiányzik a zsebükből – némi nehézségbe ütközött. Mindenképpen dicséretes az, ahogy a segítőkész illetékes vezető végül is megoldotta a feladatot. Kár, hogy ehhez ismét újságíróra volt szükség.
  Hátramenetbe kapcsolt időgépben ülünk, hiszen mind több területen élvezhetjük újra a letűntnek vélt szocializmus „emberközeli” vívmányait. Nem lehetünk igazán büszkék rá.