- Ön szerint megbocsátható bűn az, ha valaki egyszer megváltoztatja politikai nézeteit?
   Ezt a kérést tette fel az egyik kereskedelmi rádió a hallgatóinak annak nyomán, hogy a baloldaliságát mindvégig megtartó idős író a jobboldaliságáról híres, népben és nemzetben gondolkodó szép korú költőt verssel köszöntötte fel. Tette mindezt abból az alkalomból, hogy a jeles poéta megkapta az állami művészeti akadémia nagydíját. A nemes gesztus egyetlen hibája, hogy a vers a jobboldali beállítottságú poéta saját, egykor Rákosi „elvtárshoz” írt ömlengő, dicsőítő költeménye volt.
  A rádióban felhangzó kérdésre magamban azonnal rávágtam a választ, természetesen megbocsátható. De még azzal is vitába szállok, hogy valójában bűn-e, ha valaki élete folyamán, mind többet megértve a körülötte viharosan lüktető világból, megváltoztatja ideológiai nézeteit. Persze, hogy nem bűn, sokkal inkább a tapasztalás, érés, tudás következménye. Egy gyerek óhatatlanul szülei, közvetlen környezete hatása alá kerül, átveszi, szajkózza azok nézeteit, gondolkodását. De minél többet fog fel a világból, annál inkább lesz önálló, olykor többször is változó ideológiája.
  Másfél évtizede az általam szakmailag nagyra becsült, munkája iránt elkötelezett, de vérmesen, sőt harcosan jobboldali beállítottságú kollégám kitüntetésben részesült, és mint írástudóra, rám esett a választás, hogy állítsam össze munkásságának útját, állomásait. Így került hozzám sok évtizednyi személyi anyaga, amelyben többek között egy 1953-ban íródott önéletrajzában olvashattam az akkori kommunista állampárt iránti mély elkötelezettségéről, hűségéről és felajánlott szolgálatairól.
   Még akkor sem éreztem bűnnek pálfordulását, amikor egy alkalommal olyannyira felidegesítette magát a jobboldali kormánypárt védelmében, hogy mentőt kellett kihívni hozzá, mert a politikáról vele egyet nem értő kollégájával összevitatkozott. Joga volt évtizedekkel később másként gondolkodni.
   Ahogy természetesen joguk volt változni és változtatni a mai elkötelezett jobboldali politikusoknak is, akikről közismert korábbi baloldali beállítottságuk, az akkori hatalom szolgálata, még inkább kiszolgálása. Ugyanakkor nincs joguk mindezt elfelejteni és úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Sokan vagyunk úgy, hogy hittünk valamiben, aztán egyszer csak elkezdtünk tisztán látni. Megtehették ők is. Csak azt ne felejtsék el, mert nem felejthetik, hogy honnan jöttek és miben hittek.
  Nem az ideológia váltása, az elvtelen köpönyegforgatás a bűn.