Navigare necesse est, vagyis hajózni muszáj. Ez az ókori eredetű mondás nagyon is jellemző korunkra. Európa belsejében a modernkori szárazföldi ember ugyan csak a legritkábban hajózik, de mindennapi tevékenységéhez, létéhez szinte elengedhetetlen a közlekedés. Vagyis autózni muszáj.
   Az egyik hazai biztosító nemrégiben elvégzett kutatásából kiderült, hogy a megkérdezett autósok közel 30 százaléka mindenféleképpen maradna ennél a közlekedési formánál, függetlenül az üzemanyag árától. A megkérdezetteknek 70 százaléka átlagosan ezer forint körüli benzinárnál választana más közlekedési eszközt, és kiderült, hogy a nők ragaszkodnak jobban az autós közlekedéshez. A férfiak átlagosan 663 forintos benzinár mellett döntenének úgy, hogy nem autóznak tovább, a hölgyeknél ez a szám ezer forint felett volt.
   Nehéz persze elképzelni az ezerforintos literenkénti árat, de ugyanilyen hihetetlennek tűnt egykor a száz, kétszáz, vagy négyszáz forintba kerülő benzin, gázolaj. Ma meg örülünk, ha csak alig lépi át az éppen aktuális, sokadszor is lélektaninak nevezett határt az autónkat hajtó nedű ára.
  Akinek egyszer is sikerült egy bármilyen ósdi, de működő autóra szert tennie, nehezen akar lemondani az autózás örömeiről. Mert bár messze drágább fenntartani egy járművet, fizetni annak folyamatosan növekvő költségeit, vinni szervizbe, vizsgáztatni, kipengetni az esetleges büntetéseket, javításokat, mint megvenni a busz, vonat, vagy metróbérletet, a felmérés tanúbizonysága szerint is ma még nagyon sokan ragaszkodnak az autó adta kényelemhez.
  Sokaknak a gépkocsi egyszerű közlekedési eszköz, másoknak szeretnivaló családtag, hobbi, féltett műtárgy, esőben esernyő, télen nagykabát, amely még idegőrlő dugóban is körülölel, véd, melegít és elkülönít a lökdösődő, ingerült, ellenséges tömegtől.
  A környezetvédők persze felkent ellenségei az automobilizmusnak, és számtalanszor figyelmeztetnek arra is, hogy rablógazdálkodásunk mellett hamarosan véget ér a fosszilis üzemanyagok kora, vagyis kimerül az a készlet, amelyet a természet évek milliói alatt gyártott számunkra. Szakemberek hada dolgozik a kőolaj utáni közlekedés megteremtésén, de nem lehet kétségünk afelől, hogy amíg egyetlen cseppnyi folyékony aranyat is ki lehet még préselni a Föld mélyéből, addig az olajban érdekelt multi cégek nem engedik meg nekünk, hogy olcsóbb hajtóanyaggal közlekedjünk.
  Mi meg addig is termeljük számukra a hatalmas hasznot, mert autózni muszáj.