Már nem is emlékeztem rá, meg is lepett, amikor az évtizedek alatt összegyűlt, valamire majd csak jó lesz haszontalanságok között megtaláltam. Egy tízfilléres került a kezembe, rajta a felirat: Magyar Népköztársaság és alatta a pénz verési időpontja, 1969. Egy másik világ, egy más élet tárgyi emléke.
   Éppen huszonegy éves voltam e tízfilléres napvilágra jöttekor, hazám és Európa alighogy túl az újabb háború veszélyét magában hordozó prágai tavaszon. Emlékszem, akkoriban azért szurkoltam, hogy mire sorkatona leszek, ne kelljen megszállóként a baráti Csehszlovákiába mennem, megvédeni a szocializmust. Elég csapás volt már az is, hogy bevonulásommal két évre kivontak a normális életből.
   Meglepő, hogy egy parányi tárgy mennyi emléket ébreszt fel az emberben és miféle történelmi eszmefuttatásra készteti. Homályos emlékem, hogy egykor kisgyerekként, édesapám segítségével, még fizethettem a hamar eltűnt lyukas kétfilléressel, de 1999-ig itt maradt velünk a tíz, húsz és ötvenfilléresek tömege, amelyek bármennyire is hihetetlenül hangzik manapság, értéket jelentettek, vásárolhattunk velük. Fillérekért vehettünk nagyon sok más mellett újságot, zsemlét. kiflit, vonal-, vagy átszállójegyet, és természetesen a legendás ötvenfilléres fagylaltot.
   Megdöbbentő, hogy mekkora változáson ment át a világunk, országunk, mindennapi életünk az első fillér kibocsátásának napjától, 1946. augusztus 1-jétől, vagy akárcsak a megtalált tízfilléresem verésétől, napjainkig. Aki oly idős, hogy a 20. század kommunizmusa, szocializmusa után húsz éven át még élhetett demokráciában, majd az elmúlt évek mind erősebb autokráciájában, tulajdonképpen – nagy szerencsére – a háborún kívül mindenbe belekóstolhatott. Ezért aztán az évtizedekig vasfüggönnyel körbezárt, kiskirályok uralta ország túlélő technikáit elsajátító állampolgára a megtanult, génjeibe rögződött ügyeskedési praktikákkal mindmáig boldogul a mindenféle kurzus, vagy rendszerváltás után is.
   S, hogy mennyire vérébe ivódott az egymást követő generációknak a kádárizmus igazodási, mondhatni kaméleoni alkalmazkodó képessége, jól mutatja, hogy azok kiválóan működnek ma is, amikor az érvényesüléshez, boldoguláshoz ismét elengedhetetlenné vált a pártszimpátia, a politikai megbízhatóság, az uram-bátyám kapcsolat.
   Jó lenne hinni, hogy gyerekeink, unokáink, azok a fiatalok, akik már semmiért sem fizettek tízfilléressel, sohasem ismerik majd meg az öregek filléres „élményeit”.