Nem tagadom rám is átragadt az a felfokozott hangulat, amellyel a bukaresti világbajnoki selejtezőn a mieink győzelmét vártam a román tizenegy ellen. Annyira persze nem, hogy azt Trianon visszavágójaként éljem meg, netán az elmúlt évszázad valamennyi vélt, vagy valós sérelmének megtorlásaként, ahogy egyes politikusok és néhány újság, tévécsatorna által feltüzelt szurkolók ezrei.
   A súlyos vereséggel végződött meccsen láttam tizenegy kétségbeesetten szaladgáló, sportmezbe öltözött, jobb sorsra érdemes magyar fiatalt, a teljes tanácstalanság állapotában és egy, az alkalmatlanságát jó ideje kitartóan bizonyító szövetségi kapitányt. A sportolók védelmében hozzáteszem, bármekkora profik is ők és keresik többszörösét annak, mint egy életek százaiért felelős kórházi osztályvezető főorvos, akkora terhet, amekkorát most rájuk raktak, aligha lehetett elviselni a végletesen ellenséges környezetben.
   Nem ártott volna a statisztikákat is böngészni, mielőtt a közhangulat irányítói megfogalmazták elvárásainkat fiataljainkkal szemben. Legutóbb tétmeccsen, győztesen 1958-ban hagyhattuk el a pályát Romániában, mégpedig olyan labdarúgók jóvoltából, akiknek a mai zsenik még az átizzadt zoknijukig sem érnek fel. Itthon valamivel jobb a mérlegünk, mert „csak” 32 év telt el a román labdarúgócsapat feletti legutóbbi győzelmünk óta. Ráadásul mostani válogatottunk tudásban egyik korábbi együttessel sem venné fel a versenyt.
   A jelenlegi sajnálatosan felfokozott ellenséges hangulatnak, ahogy a mindenért reváns vágyát megfogalmazó túlzott elvárásnak is a politikusok az okai. Régen nem volt olyan mesterségesen szított rossz viszony Magyarország és Románia között, mint ma, a jelenlegi végletesen megosztó, konfrontálódó, mindenhol és mindenkivel szemben frontokat nyitó kormányzat idején. Persze ez az ideológia, viselkedés mindig is értő, termékeny talajra hullik nálunk, rendre akadnak szép számmal honfitársaink, akik „román vért akarnak inni”.
   És akkor kijelölünk tizenegy fiatal áldozatot, akiket kiküldünk a bukaresti arénába és elvárjuk, hogy mindenért álljanak bosszút. Ekkora teher teljességgel elviselhetetlen, ahogy az lett volna akkor is, ha ők klasszisokkal jobb futballisták.
   A meccs vége felé az egyik magyar játékos lába görcsöt kapott, mire román ellenfele odabaktatott hozzá és szakszerű mozdulatokkal segített a bajba jutott sporttársának. 
   Remélem a politikusok és a vérgőzös hőzöngők is látták a jelenetet.