Három éve szezonját éljük az átnevezéseknek. Évtizedek óta megszokott nevű utcák, terek, intézmények kapnak új nevet, mintha ettől a világ is jobb lenne. Ráadásul, ha országos intézményről van szó, azonnal ott a nemzeti jelző is, ami persze cseppet sem baj, hiszen többnyire az egész országra – ha nem is a nemzet egészére – kiterjedő szervezetekről van szó. Mégis, valahogy erőltetettnek tűnik, hogy hirtelen minden nemzetivé válik. Ha pedig nem nemzetinek hívják, akkor a történelem mélyéről előrángatott, a ma emberének többnyire semmit sem jelentő, egykori nagyérdemű, köztiszteletben álló, vagy éppen saját koruk által meg nem értett politikusokról, közéleti személyiségekről neveznek el intézményeket.
   Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap dr. Springer Ferencről nevezték el a velencei-tavi északi evezős és kajak-kenu pályát. Ezt nagyon helyeslem és nem csak azért, mert személyes ismeretség, rövid ideig tartó együttmunkálkodás részletei segítenek a véleményalkotásban, hanem azért is, mert tudom, a kortársai egy részéről mélyen tisztelt, másoktól vitatott, nem kevesek által pedig nyíltan gyűlölt személyiségű szakember nélkül nem csak az evezős pálya nem jöhetett volna létre, de nagyon sok más, a Velencei-tavat, jövőjét, turizmusát meghatározó beruházás, építkezés sem.
   A hozzá közelállók közül többen viccelődtek is vele: „Meglásd, Feri bácsi te még egyszer szobrot kapsz a Velencei-tónál.” Nos, Feri bácsi – ahogy a legtöbben szólították– az agárdi kikötőnél valóban megkapta már a szobrát, míg munkássága újabb elismeréseként a velencei-tavi vízi sportpálya is az ő nevét viseli a jövőben.
   A Springer családban a közért munkálkodás családi örökség. Az FTC alapító elnöke, Springer Ferenc egész alakos szobra a stadion lebontásáig állt a klub üllői úti sportpályáján és remélhetőleg állni fog az új stadionban is. Az unoka dr. Springer Ferenc alkalmazkodva a szocialista, majd rendszerváltás utáni kusza helyzetekhez, ki- és felhasználva a politikusokat, politikai áramlatokat, mindvégig a Velencei-tóért, ifjúkorától haláláig tartó igaz szerelméért tevékenykedett.
   Jó érzés, hogy alkotó és alkotás most nevében összekapcsolódhatott. S talán ma már egykori ellenlábasai, haragosai is kezdik elismerni, Feri bácsi jót akart, jól végezte dolgát, még akkor is, ha közben sokakon gázolt át, sok tyúkszemre lépett rá akkoriban.
    Az utókor viszont hálás. Dr. Springer Ferenc megérdemli e megkésett hálát, ő valóban méltó névadó.