Most aztán jól megadtuk nekik, nemhogy tockost, vagy kokit kaptak volna tőlünk, de pofán csaptuk ezeket a gaz gyarmatosítókat, akik visszaéltek többségükkel, és kétharmaddal elmarasztalták a mi független, szabadságharcos demokráciánkat.  Most már elmehetnek oda, ahova a mi szeretett, mélységesen demokrata egyszemélyi és az egész magyarságot magában megtestesítő vezetőnk gondolja, mert ő megmondta előre, hogy a magyar parlament határozatban ítéli majd el a gyarmatosítókat. Ha pedig ő ezt előre megmondja, akkor az biztosan úgy is lesz, mert nálunk demokrácia van, nem úgy, mint az Európai Parlamentben, ahol össze-vissza szavazgatnak a zsírosan fizetett multibérencek. Itt minden magyar egy emberként akarja azt, amit elkötelezetten demokrata egyszemélyi vezetőnk.
   De, hogy ne térjünk el a demokráciától, egészen biztosan nem teszi zsebre Európa, amit most tőlünk kapott. És még nincs vége! Ideje az unióra vágni a kaput, otthagyni csapot, meg papot, szakítani velük, főjenek csak saját levükben, mind a huszonheten, a belépni igyekvőkkel egyetemben, ha nem tanulnak Európa legfejlődőképesebb demokráciájától, ahol egyszemélyi vezetőnk kijelentésére 269 önálló gondolkodású képviselő azonnal fontosnak érezte elítélni a magyar szabadságjogok csorbulását kifogásoló áldemokrata, Tavares-féle jelentés-elfogadókat.
   Egyértelműen nagy pofont kapott most tőlünk Európa, mert mi nem tűrjük, hogy bárki is visszaéljen gyarmatosító, igazságtalan hatalmával. Jól mondta egyszemélyi vezetőnk: „Nem akarunk olyan Európát, ahol…a szabadságot korlátozzák... ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával... és ahol csak a kisebbnek kell tisztelni a nagyobbat.” Nálunk ilyen még véletlenül sem fordulhatna elő!
   Ha így folytatják csak idő kérdése és úgy otthagyjuk őket, hogy csak füstöl. Aztán nézhetnek ki abból a gyarmatosító, rezsicsökkentés-ellenes fejükből. Lezárjuk a határainkat, se ki se, be, jól elvagyunk itt mindannyian magyarok, keresztények, zsidók, ateisták, cigányok, heterók, homók, szélső nacionalisták, meg a többi, egymást nagyon szerető ember. Van nekünk mindent termelő iparunk, mezőgazdaságunk, dúskálunk pénzben, természeti kincsekben, alapanyagokban, csúcstechnológiában, amennyi csak a magyar embernek kell. Mert majd nemsokára csak annyi kell neki, amennyi lesz, Európa pedig menjen a francba, ha ilyen hülye. Majd jól levesszük a kezünket róluk.
   Akkor lesznek csak igazán bajban!