A magyar arisztokrácia nagyszerű teljesítménye előtt egy plebejus kabinet tisztelgésének nevezte a minap hazánk sok izgalmasat mondani tudó egyszemélyi vezetője a Fertődre kihelyezett kormányülést.
   Érdemes tisztázni, mit is jelent a plebejus kifejezés. Nos, a „köznép” jelentésű, latin eredetű szó eredetileg az ókori Rómában a szabadok alsó, jogokkal nem rendelkező rétegének elnevezése volt, ők a hatalmon levő, gazdag patríciusokkal folytatott hosszú harcban vívták ki erősen korlátozott jogegyenlőségüket. A plebejusok később, a középkori városokban. a polgárokkal szemben a jogfosztott, napszámos munkát végző, a céhlegénységnél megrekedt emberek voltak.
   Az fel sem merülhet a hírt olvasó fejében, hogy egyszemélyi vezetőnk önmagára és rmányára gondolt a „köznép” és „jogokkal nem rendelkező” kifejezések plebejus szóval történt összefoglalásával, sokkal inkább érthető nyilvánvalóan úgy, hogy ő és kabinetje – esetleg, mint a patríciusok vezetői – a plebejusok vagyis a jogokkal nem rendelkező köznép kormánya. Na, ez azért már inkább összeillik.
   A plebejusok, vagy latinul a plebs tehát szabad, de jogokkal nemigen rendelkező emberek sokaságát jelenti. E téren aztán találkozik is az ókori Róma és a legújabb kori Budapest, vagyis Magyarország. A plebejus kormány és parlamentje mandátumának elmúlt három évében nehezen visszafordíthatóan tette plebejussá népét.
   A plebs kormánya lopakodó, soha meg nem tárgyalt, meg nem vitatott. egyéni képviselői indítványok nyomán legtöbbször egy éjszaka alatt megalkotott törvényekkel, a megélhetési képviselők szavazógépezetének olajozott működése mellett változtatott meg alkotmányt, oktatást, egészségügyet, nyugdíjrendszert, munkaügyeket és még ezernyi mást, miközben sok területen tett részben jogfosztottá százezreket, sőt milliókat.
   A modernkori magyar plebejusok szabadok, írhatnak, olvashatnak, jártathatják a szájukat nyilvánosan is és akár nagy hangon, sztrájkolhatnak, tüntethetnek az új és szigorúan korlátozó előírásoknak megfelelően. A magyar plebejusoknak ma is mindent szabad. Amit szabad. Mert a magyar plebejus egyszemélyi vezető patríciusként, vagyis kiváltságos nemesként oszt földet, dohányboltot, hivatalt, pozíciót, kegyet, jövőt. Kétségünk ne legyen felőle, hogy tudta nélkül bármi is megtörténhetne e plebejus országban.
   Egyszemélyi vezetőnk tehát ennél nyíltabban nem is fogalmazhatott volna. Amit ő a minap kimondott, itt lent, a plebs szintjén mi már régóta tudunk.