Árvíz idején igazán szerencsésnek érezhetik magukat azok, akik nem valamelyik időnként megáradó folyó mellett laknak, nem oda építették hétvégi házaikat, mert nem kell félteniük megélhetésüket, lakhatásukat, vagyonukat.
   Csodálatos, hogy veszély esetén az ország végsőkig megosztott, sokféle módon és tudatosan egymás ellen hangolt lakossága képes valamelyest félretenni vélt, vagy valós sérelmeit, a másik iránti ideológiai, etnikai, vallási ellenérzéseit és gátat épít, homokzsákot tölt, segít a bajbajutottaknak. Erre persze kora, egészségi állapota okán nem mindenki alkalmas, esetleg túl távol lakik a veszélyeztetett országrésztől, így hát közülük szép számmal pénzükkel segítenek.
   Sajnálatosan sokan viszont nem hajlandók a nemzetinek nevezett segélyalapba pénzt küldeni, mert még élénken emlékeznek a vörös-iszap katasztrófa áldozatainak összegyűjtött összeg teszetosza, vagy éppen felelőtlen kezelése. Persze ők is segíthetnek, kereshetnek egy-egy bajbajutott családot és közvetlenül nekik adhatják a pénzt, ruhát, használati tárgyakat.
   Felemelő látni a sok éjjel-nappal dolgozó embert, önzetlen önkéntest és szívbemarkoló belegondolni azok sorsába, akik az ár levonultával visszatérnek otthonukba, vagy annak maradékába. Elgondolni is nehéz, hogy a sokszázezres, vagy akár többmilliós kárt hogyan heverheti ki egy család, hogyan folytathatja életét, ha nem tartozik a jómódúak közé.
  Nem mehetünk el szó nélkül egyszemélyi országvezetőnk hősies küzdelme mellett sem, hiszen igen tiszteletreméltó, ahogy egy kiváló stylist tervezte árvízi öltözékében a közszolgálati televíziók kamerái előtt tájékoztat, intézkedik, irányit. Egy személyben és valamennyi gáton. Főleg, ahol kamera van. Teszi, pedig ez nem az ő dolga, vannak ott profi szakemberek, akik biztosan jobban tudják, mit kell tenni, ha jön a víz. Egyszemélyi országvezetőnknek ugyanakkor nem árt azon gondolkodnia, vajon az egyhangú mindennapok visszatértével milyen intézkedéseket tesz majd annak érdekében, hogy két áradás között is jusson pénz a gátak javítására, újak építésére.
   Az áradást idén bizonyára legyőzi a nemzeti összefogás rendszere, de meglehet, jövőre újra jön majd a víz. Az ugyanis időről, időre jön, amióta világ a világ. Nem árt tehát alacsony vízállásnál is odafigyelni a gátakra, még ha az olyantájt nem is hoz sok szavazatot.