- Ez engem nem érdekel – fordult el tőlem a szépreményű ifjú, miután megkérdeztem, lenne-e kedve dolgozni a megye egyik kis tévéjében. Aztán magyarázólag még hozzátette: – Ha valahova is eladom magam, akkor az legfeljebb az RTL Klub, vagy a TV2 lehet.
   Mindez sok évvel ezelőtt történt, amikor az időközben megszűnt térségi televízió vezetőjeként az egyik közismert kommunikációs főiskolán az újságírást tanulók között kerestem utánpótlást a munkatársi csapatba. Hiába erősködtem, hogy nálunk meg lehet tanulni a szerkesztői, riporteri szakmát, az említett fiatalember és még több évfolyamtársa is másként gondolkodott. Csak a képernyősök népszerűsége, a nyomtatott sajtóbeli közismert publicisták hírneve és a vélhetően ezzel együtt járó nagy pénze lebegett a szeműk előtt.
   Mindez arról jutott eszembe, hogy egy munkaüggyel foglalkozó amerikai szakportál számtalan szempont figyelembevételével összeállított egy kétszáz szakmát rangsoroló listát, amelyen az írott sajtóbeli újságírói tevékenység végzett az utolsó helyen. A győztes szakma a kockázati elemzőké lett, megelőzve a biomérnöki és szoftvermérnöki tevékenységet. A 200., vagyis legutolsó helyet a riporteri munka foglalta el.
   Pedig, még ma is nagyon sok fiatal vágya, hogy újságíró legyen, igaz, közel sincsenek tisztában azzal, hogy ez a szakma sokszor jár hatalmas stresszel, túlórázással, hétvégi munkavégzéssel, a számítógép billentyűzetének órákig tartó csapkodásával. Emellett folyamatosan olvasni kell, tanulni, miközben a többség számára a megkereshető pénz kevesebb, mint egy alkalmi munkásé, ráadásul nagyon gyorsan lehet örök ellenségeket szerezni.
   Természetesen sok olyan szakma van, amelyet nehéz művelni, hóban, fagyban, hőségben, esőben is a szabadban kell dolgoz, vagy oly piszkos, hogy szinte alig lehet kimosakodni belőle, netán undorító. Tisztelet a művelőiknek, de ezekről mindez köztudott, aki belekezd, tudja, mire vállalkozik. Ellentétben a riporterkedéssel, amelyről a kívülálló úgy gondolja, hogy az álommunkák netovábbja.
   A valóban létező stressz, alulfizetettség, rendszertelen munka, az esetleges veszélyesség ellenére állítom, erősen téves a besorolás, mert a riporterség, az újságírás igazán csodálatos szakma. Még ha utolsó is egy rangsorban, közvetlenül a favágás után.