Elvált apaként – kiszámolva, hogy még hány évig kell gyerektartást fizetnem – cseppet sem nehezményeztem, hogy fiam hat évesen és másfél hónaposan iskolába menjen. Nem mintha az édesanyja megkérdezett volna erről, de ha megteszi, akkor sem tiltakozom.
   Három évvel később, amikor már egyedülálló apaként én neveltem a gyerekemet, a napi iskolai rutinfeladataink során döbbentem rá, hogy harcolnom kellett volna az egyévnyi halasztás érdekében. Fiam ugyan cseppet sem volt buta, vagy fejletlen, csak végtelenül érzékeny, ezért védtelen kisgyerek, akinek hatévesen még sokkal inkább az óvodában lett volna a helye, mint az iskolában.
   Szerencsére felnőtt korára mindebből már nem sokat érzünk – ezek a sorok sem lennének olvashatók, nélküle, komoly szaktudásra tett szert informatikában, televíziózásban – de a nehéz iskolaévek után már vallom és állítom, hogy a gyereknek meg kell érnie az iskolához.
   Szülők sora szembesül napjainkban ezzel, miközben nekik már nincs választási lehetőségük. Az új köznevelési törvény alapján ugyanis a gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben.
   Az iskolaérettséget az óvoda igazolja, amennyiben azonban kétség merülne fel ebben, a gyereknek bizottsági vizsgálaton kell részt vennie. Ha a tanácsadó iskolaérettnek találja a gyermeket, akkor mindenképpen meg kell kezdenie a tanulmányait, akár a szülő akarata ellenére is.
   Gyermekpszichológusok közül többen is állítják, hogy eddig a magyar gyerekek a nemzetközi átlaghoz képest későn kerültek iskolába, többnyire nem hat és hét, hanem hét és nyolcéves koruk között. Nem egyszerű tehát a képlet.
   Nemigen áll módomban vitatkozni a szakemberekkel, hiszen ehhez hiányos a szaktudásom, de a szülőként megélt küzdelmes évek tapasztalatai mondatják velem, hogy meg kellett volna hagyni a szülök jogát a döntéshez. Ők élnek együtt gyermekükkel, tapasztalják nap mint nap a kicsi érzékenységét, sérülékenységét, túlzott gyerekességét.
   Most életbe lépett egy jogszabály, amiről nehéz előre véleményt alkotni, hiszen jó esetben is csak évekkel, vagy akár évtizeddel később tudjuk meg, hogy idejekorán, vagy időben küldtük, engedtük a törvény előírásait követve iskolába gyerekünket.
   Csak remélhetjük, hogy nem lesz túl sok sérültje a korai iskolakezdésnek.