Az alig két héttel ezelőtti magyar-román válogatott labdarúgó-mérkőzés utolsó percében kapott góllal elszállni látszik a remény, hogy nemzeti csapatunk több évtizednyi kihagyás után újra világbajnokságon szerepeljen. Az egyébként majdnem sikeresen megvívott meccs utolsó pillanataiban történteket követően ismét beindultak az összeesküvés-elméleteket gyártók és a törvényszerű magyar balsorsot emlegetők.
   Csak olaj volt a balsorshívők tüzére, hogy pár nappal később az Európa bajnokságra igyekvő U17-es labdarúgó-válogatottunk ugyancsak a mérkőzés lefújása előtti másodpercekben kapott góllal veszítette el az Eb szereplés jogát. Pedig – sokáig voltam gyakorló edző, tehát szakmabeliként állíthatom, szó sincs itt balsorsról – mindkét esetben a pszichikailag megfelelően felkészített gárda, tudva a dolgát, nem a meccs végét jelző bírói sípszót leste volna, hanem amerre áll, elrugdossa a labdát a nagyvilág valamennyi égtája felé, hogy az ellenfél meg ne találja. Nem így történt.
   Az ember tényleg hajlamos lenne balsorsra gyanakodni, ha újabb pár nappal később a labdarúgáshoz képest itthon igencsak mostohán kezelt jégkorong fiataljai nem halmoznak sikert, sikerre. A SAPA Fehérvár AV19 profijainak közvetlen utánpótlását jelentő húsz év alattiak együttese úgy nyerte meg az első ízben kiírt osztrák bajnokságot, az EBYSL-t osztrák, cseh, szlovén és horvát fiatalok előtt, hogy az elsőséget eldönteni hivatott párharc harmadik, záró csatáját a hosszabbításban szerzett góllal döntötte a maga javára.
   Mindezt úgy, hogy az aranyéremért folytatott küzdelem utolsó állomása előtt a csapat nem kevesebb, mint tizenegy játékosát elvitték a 18 éven aluliak világbajnokságára, de a fehérváriak jelentősen megfogyatkozva is nyerni tudtak. Szó nem volt, fel sem merült a balsors lehetősége. Egyetlen nappal e diadal után ez a tehetséges együttes megnyerte a magyar bajnoki döntőt is miközben az említett ifi válogatott Észtországban verte halomra ellenfeleit és jutott egy osztállyal feljebb.
   Ideje hát felülbírálni kapcsolatunkat a balsorssal. A megfelelő vezetés, a céltudatos munka, az eltökéltség, a sikerbe vetett hit, a felkészültség és szorgalom nem csak a sportban, de az élet minden területén megszüli édes gyümölcsét.
   Aki pedig mindent megtéve a sikerért mégis veszít, legalább a jobb előtt fejet hajtva teheti azt. Hemingway, a nagy író mondta: a sport megtanít becsületesen győzni és emelt fejjel veszíteni, tehát a sport mindenre megtanít.
   Ajánlom mindezt a miden bajért mást és másokat okolók figyelmébe.