Elöljáróban: feltétlen tisztelet és köszönet illeti meg a közutakon menteni igyekvő önkénteseket, katonákat, rendőröket, mentősöket, polgárőröket, a katasztrófavédelem és közműszolgáltatók munkatársait. Emberfeletti volt a küzdelmük márciusi nemzeti ünnepünk előestéjén, napján.

Hinnem kellett volna a meteorológia riasztásának, a katasztrófavédelem figyelmeztetésének, de végül is úgy gondoltam, az elmúlt évek oly sok pánikkeltő, majd tévesnek bizonyult narancs és piros riasztása után ezúttal sem lesz túl nagy baj az országban. Van itt elég az időjárás nélkül is.
   Márciusi 14-én délután igencsak cudar volt az idő odakint, ezt láthattuk mindenféle riadó nélkül is, de ahogy oly sok tízezren országszerte mások, én is úgy gondoltam, talán mégsem lesz olyan rossz a helyzet az utakon, mint amivel riogatnak a hivatalos szervek. Így aztán bízva negyvenkét évnyi autóvezetésem minden rutinjában, gyorsan felszereltem magam hólánccal, lapáttal, takaróval, vízzel, harapnivalóval és elindultam a Velencei-tó mellől a fővárosba, hiszen ott volt dolgom. De mielőtt még kocsiba vágtam volna magam, információhoz akartam jutni. Hátha tényleg baj van.
   Gyorsan rákattintottam az autópálya-felügyelőség, majd az Útinform honlapjára, ha valakik, hát ők biztosan percre pontosan tájékoztatnak a pillanatnyi helyzetről. Meglehet, megtették volna, ha nem omlik össze a rendszerűk, de persze mindegyik összeomlott.
   Sebaj, majd az Útinform telefonon, de az meg túlterheltség miatt volt elérhetetlen. Mindössze egy rendőrségi hírlevél tájékoztatott arról, hogy ne az M7-esen, hanem a 7-es főúton menjek. (Ahonnan később baleset miatt visszaküldtek az autópályára.)
   Ha már elhatároztam magam, némi szorongásom ellenére is elindultam azzal, hogy a kocsimban hallgatom meg a tájékoztatót. Azt hittem egy ilyen rendkívülinek tetsző helyzetben az összes rádióadó legalább ötpercenként bemondja, mi történik az ország útjain.
   Autórádióm, ahogy szinte minden autó rádiója rendelkezik TA, vagyis Traffic Announcement (forgalmi közlemény) funkcióval, ami éppen arra való, hogy ha a nálam beprogramozott hat rádióadó bármelyikén közlekedési híreket mondanak, megszakítsa az általam hallgatott műsort és megemelt hangerővel a közleményt tegye közzé.
   Sajnos az oda-vissza autózásom sok órája alatt ez a szolgáltatás egyetlen alkalommal sem működött, pedig nagyon vártam rá, ahogy arra is, hogy a folyamatos csatornaváltások során legalább egyetlen rádió műsorvezetője elmondja a hírek előtt, mire számíthatok az utakon.
   A híradásokból az úti hírek helyett megtudhattam, hogyan büntethet bennünket a világ egyszemélyi vezetőnk „parlamentjének” újabb jogainkat korlátozó lépései miatt.
   Ez is borzasztó állapot, de a valóban rettenetes helyzet aznap az utakon volt. Nem ártott volna a tényszerű tájékoztatás. Mert ugye a csütörtökön kialakult helyzet után közel negyven órával később, szombat hajnalban érkezett belügyminiszteri „Segítünk, ne hagyja el gépjárművét!” kezdetű sms-t mégsem vehetem annak.