Miután naponta soktucatnyi hírt olvasok el az interneten, esténként már cseppet sem vágyom a híradóknak becézett bűnügyi krónikák megtekintésére. Ráadásul jó ideje kitiltottam a politikusokat a lakásomból, nekem ugyanis ne magyarázzák el, hogy mit gondolnak, vagy amit mondtak, azt hogyan gondolták. Szóval, az otthonom legalábbis tévés szempontból abszolút politikusmentes övezet, bár emiatt erősen csökken a néznivalók sora.
   Némi kikapcsolódásra persze vágyom esténként, így hát sűrűn nyomogatom a tévé távirányítójának gombjait. Egy ideje tapasztalom, hogy elfogytak a még le nem adott filmek és a vég nélküli ismétlések korába értünk. Nincs sok csatornám, talán ha ötvenhét, ebből jó, ha negyede érdekel, azokon viszont mostanság többnyire csak ismétlések mennek.
   Itt vannak mindjárt a különféle három és négybetűs sorozatok epizódjai. A CSI helyszínelők mindenféle mutációi, vagy az ilyen-olyan NCIS, a tengerészeti helyszínelők egyik csatornáról vándorolnak a másikra, lemaradni róluk képtelenség. (Csak megjegyzem, hogy a CSI a Crime Scene Investigation kifejezés rövidítése.) Aztán hét alig múlhat el az örökérvényű Bud Spencer, Terence Hill kettős valamelyik filmjének ismétlése nélkül, ahogy a Kisvárosi gyilkosságok, vagy a flúgos nyomozó, Monk történeteit is stafétaként adják egymásnak a mindennapi szórakoztatás kényszerében kínlódó tévék.
   Nem jobb a helyzet kedvenc természet-, vagy dokumentumfilmes csatornáimmal sem. Oly sokszor láthattam már a Föld becsapódó bolygó általi pusztulását, hogy kezdem megszokni a gondolatát. De kívülről tudom, hogyan cserkészi be áldozatát az oroszlán, krokodil, cápa, éppen mit visznek a sztárrá lett amerikai zálogházba a pénzre vágyó ügyfelek, vagy miként lehet újjáéleszteni a lepukkadt öreg autókat. Ismétlés, ismétlés hátán.
   Tudom, hogy a tévék nemigen adhatnak új filmeket, mert azok nagyon drágák és aligha térülnek meg a költségeik. Naponta újdonságokkal jelentkezni előteremthetetlen összegeket jelent, hiszen válság van, alig hirdet valaki, az is jóval a korábbi évek árai alatt. A nép egyébiránt örüljön, hogy láthat valamit. Akinek meg ez nem tetszik, menjen moziba, színházba, olvasson, vagy beszélgessen a családjával, nem törvényi előírás a tévénézés. Különben is, az ismétlés a tudás atyja.
   Úgy tűnik, a tévék vezetői is így gondolják.