- Kislányok ma nagyon jó formában vagyok, remélem ti is.
   Így fogadta tanítványait minden nap az egykori legendás mesteredző, Varró Imre, aki még nyolcvankilencedik évében, halála előtt két héttel is teljes értékű edzéseket tartott nyugdíjas közalkalmazottként a VVSI evezőseinek. Biztos vagyok benne, hogy amit tanítványai tőle kaptak, tanultak, életükre meghatározó érték volt. Elgondolkodtató, hogy mennyivel lett volna szegényebb a sportélet és lennének egykori tanítványai, ha ugyanúgy kellett volna döntenie nyugdíja, vagy továbbdolgozása között, mint kell a napokban a honi közalkalmazott pedagógusoknak.
   Akiknek igencsak kellemetlen fejtörést jelenthet az egyszemélyi vezetőnk bölcs útmutatása mellett meghozott és a közalkalmazottakat érintő diszkriminatív jogszabály. E törvény tartalmazza ugyanis a kettős javadalmazás tilalmát, vagyis aki elérte a nyugdíjkorhatárt, mindenképpen menjen és pihenjen, vagy ha mégis engedélyezik számára a továbbdolgozást, kötelezően mondjon le nyugdíjáról. Diszkriminatív, vagyis hátrányosan megkülönböztető a törvény, mert szerzett jogról, a nekik járó nyugdíjról mondatja le azokat az embereket, akiknek munkájára a társadalomnak még szüksége van. Ráadásul helyükre a törvény értelmében senkit sem lehet felvenni.
   Az egyén döntése nem könnyű. Ma egy átlagos nyugdíjba menni akaró, vagy kényszerülő pedagógus végzettségétől, szolgálati idejétől, egykori tanítási színhelyeitől függően jó, ha 110-140 ezer forint között kap nyugellátást. A tavaly év vége felé közzétett adat szerint az összes iskolaformát figyelembe véve a pedagógus átlagfizetés bruttó 163 ezer, ennek nettója havi 106 ezer forint. Vagyis egy átlagos nyugdíjba lépő, ha továbbra is tanítana, kevesebbet kapna kézhez, mint a nyugdíja. Akkor meg minek dolgozzon?
   Persze mindez csak egyik olvasata a döntéskényszernek, hiszen nem kerülnek jobb helyzetbe az iskolák sem, amennyiben elküldeni kényszerülnek a hatalmas tudással, rutinnal rendelkező „nagy öregjeiket”. Helyükre, különösen a reáltárgyakban nemigen tolonganak a jelentkezők, de ha lennének is, a törvény tiltja felvételüket.
   S ne feledjük a gyerekeket sem, akik e törvény legnagyobb vesztesei. Olyan pedagógusokat, tanárokat veszíthetnek el, akik a tanítással eltöltött órák ezrei során szerezték meg mindazt a tudást, ami egy igazán jó pedagógust, oktatót jellemezhet.
   Azt tehát tudjuk, hogy e törvénynek kik a vesztesei. Jó lenne, ha végre megtudnánk, ki nyer vele?