A nem létező disznó nem eszik.
   Ez volt az egyik rendre emlegetett örökérvényű igazsága a kilencvenes évek első felében még Magyarország első kétszáz gyára, termelőüzeme közé tartozó zichyújfalui takarmánygyár legnagyobb hatású vezérigazgatójának.
   Természetesen nem véletlenül emlegette mindezt a szakember, a rendszerváltás utáni piaci átrendeződés, a keleti piacvesztés, az összes eddigi kormány számtalan elfuserált mezőgazdasági, állattartási rendelkezése, a támogatási rendszerek elhibázottsága, a kereskedelem szabaddá válása miatt valóban egyre kevesebb lett a sertés, ahogy a szárnyas is.
   Míg korábban több sertést tartottak Magyarországon, mint ahány állampolgára volt az országnak, a felsorolt okok miatt ez a szám mintegy egyharmadára csökkent, de fogyott a csirke, liba, kacsa, pulyka is. Miközben folyamatosan nőtt a szűkülő piacon megélni akaró takarmánygyártók száma, egyre több lett a nem létező állat, amelynek valóban nem kellett takarmány.
   Sajnálatosan mindez együttesen a nem is oly régen még irigyelt cég közelgő megszűnéséhez vezet. Az egykori Agrokomplex Central Soya Rt., majd Agrokomplex C. S. Zrt., Provimi, Cargill takarmányüzeme március végén leáll, bezárja kapuit.
A többszöri tulajdonosváltás rendre a megmaradás lehetőségeinek keresését jelentette, pedig a multinacionális külföldi tulajdonosok nem jótékonysági szervezetek. Megvásárolták a hazai piac jelentős hányadát uraló vállalkozást, majd elsorvasztva azt, megszűntették életképesebbnek tartott üzemeik konkurenciáját.
   Nem is olyan régen a cégnél dolgozni még maga volt a biztonság. Sok alkalmazott céges autóval járhatott, mobiltelefont kapott, nyelvtanfolyamon vehetett részt, utazhatott, ahogy a kétkezi munkások sem panaszkodhattak. Nem volt ritka a kimagasló prémium sem. Sokan hitték, remélték, egyszer majd onnan mennek nyugdíjba.
   Az első jelentős létszámleépítéskor még többen önként jelentkeztek, hogy küldjék el őket, mert a kiemelkedő végkielégítés akár egy stabil vállalkozás indítását is lehetővé tette. Aztán csökkent az összeg, fogyott a létszám. A korábban sok száz embert foglalkoztató nagyüzem a bezárás előtt már csak néhány tíz embert alkalmaz. Őket is csak március végéig.
   Lehetne most sok mindent és mindenkit okolni, pedig nem történt semmi rendkívüli. A gazdaságos termelés és a haszon az elsődleges szempont, ahogy annak a piacgazdaságban történnie kell. A szomorú csak az, hogy a gyárbezárás mögött sok reménytelenné váló emberi sors van, lét és megélhetés kérdése húzódik.
   In memoriam zichyújfalui takarmánygyár. Hiányozni fogsz.