Na, ez is megvolt, megint elmorzsoltunk egy évet.
   Valahogy 2012 nem nőtt igazán a szívemhez, bár személy szerint nekem csak némileg rontott az életemen, de azért cseppet sem volt kedvemre való. Nem állok egyedül ezzel a véleményemmel.
   Az Ipsos legújabb kutatásában megkérdezetteknek több mint a fele nem bánja, hogy véget ér a 2012-es év, mert a saját élete és családja szempontjából kedvezőtlen időszaknak minősítette azt.
   A magyarok évértékelője lett a leginkább negatív: 74 százalék szerint nekik csak rosszat hozott az óév, míg a legkellemesebb emlékeik 2012-ről a kínaiaknak és az indonézeknek maradtak. Hagyjuk most az ázsiaiakat, ők biztosan tudják, nekik miért felelt meg az óév, ahogy mi is, hogy miért utáltuk az elmúlt esztendőt.
   Nálunk volt minden, mi csak izgalomban tarthat egy egész országot. Új alkotmány, pontosabban egypárti, állandóan módosítgatott, sajátos érdekeket szolgáló alaptörvény, unortodox gazdaságpolitika, kártékony álomvilággal, állandósult adóemelések, estéről reggelre hozott, majd szinte másnap módosított törvények, plágium miatt bukott köztársasági elnök, hatalmi-vezetői arrogancia, közel tucatnyi költségvetés-módosítás, áremelések, nyerő automaták két nap alatti betiltása, munkanélküliség, jellemtelen hatósági harc egy parányi ellenzéki rádió ellen.
   Volt oktatás államosítása, Békement, Milla-tüntetés, diáktüntetés, suttogó háborgás a rendszer vezére és kiszolgálói ellen, félelem ugyanezektől, parlamentbe, sőt kultúrállamba nem illő felszólalások, kijelentések, burjánzó kormányzati sikerjelentések minden megszerzett médiumban, s mindezek hozadéka, egy olyan végsőkig megosztott társadalom, ahol szinte mindenki mindenkit utál.
   Aki ezektől képes volt elvonatkoztatni magát, volt megélhetése, elegendő pénze, nem lett beteg, nem kellett igénybe vennie a katasztrofálisan leromlott egészségügy szolgáltatásait, akár még jól is érezhette magát.
   Most itt ez az új év, ami elé bizakodva tekinthetünk, hiszen frissességével, újdonságával, üdeségével maga a remény.
   Ha nem várunk 2013-tól sokat, nem is csalódhatunk benne.