Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!
   Ennyi. Se megszólítás, se aláírás, a telefonszám is ismeretlen. Na és – tehetjük fel a   kérdést – mi ezzel a baj? Tulajdonképpen alig valami, hiszen a jó szándék a fontos és ez az SMS bizonyára jó szándékból született.
   Lélektelenné váltak köszöntéseink, jókívánságaink. Régebben élőszóban, telefonon, kézzel megírt, postára elvitt képeslapon, levélben kívántunk szeretteinknek, barátainknak, üzletfeleinknek minden jót, mára az SMS-ek, e-mailek világában mindez hideggé, gépiessé, gépesítetté lett.
   De miután az illemet még tudjuk, mert így neveltek bennünket, hát tesszük, amit tennünk illik. Karácsonykor, húsvétkor áldott, vagy kellemes ünnepet, újévkor boldog esztendőt kívánunk szeretteinknek, felebarátainknak, sőt képmutatóan azoknak is, akiket a munkás hétköznapokon ki nem állhatunk.
   Nagy híve vagyok a digitális világnak, sok kortársammal ellentétben élvezem a számítástechnika vívmányait, áldásnak, munkám megkönnyítésének, kapcsolataim ébrentartásához a legfontosabb eszközének tartom az internetet, mobiltelefont.
   Kedvelem a világ távoli zugaiban élő ismerőseimmel ingyenes beszélgetést lehetővé tevő Skype-ot, a gyorsan elröppenő, válasszal megforduló elektronikus leveleket, vagy az internetes csevegést, a chat-et. Mégis a jeles ünnepek, születésnapok, névnapok, karácsony, húsvét és újév köszöntői terén igencsak maradi vagyok.
   Mert hiszem és vallom, hogy jót kívánni, ha már nem személyesen tesszük, csak névre szólóan és aláírással szabad. Bármennyire is vonzó egy kör e-mail, vagy SMS küldése, mindenképpen megéri a fáradtságot, ha személyre szabottan, egyenként meg is szólítjuk azokat, akiknek jót kívánunk. Aztán ha így teszünk, gyorsan rájövünk, hogy valójában milyen kevesen maradtak körülöttünk olyanok, akiknek még tiszta szívből kívánhatunk bármiféle jót is.
   Amúgy mindenkinek BÚÉK!