„Van egy sajátos gazdasági víziónk, amit nevezhetünk magyar gazdasági modellnek is…” – állította egyszemélyi vezetőnk a Suzukival kötött stratégiai megállapodása alkalmával mondott beszédében.
   „A friss kormányzati adóemelő intézkedések és egyéb okok miatt a csillagok kedvező együttállása nélkül Magyarország a világ egyik legkockázatosabb országa lehet” – jelentették ki a Bank of America Merrill Lynch részvénypiaci stratégái a „Magyarországot el kell kerülni” című anyagukban.
   „Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van” – keserített el sokmillió választópolgárt Nagy Imre híres rádióbeszédét idézve az Európai Unió hétéves költségvetési vitájárol kifelé jövet Magyarország fentebb említett vezetője.
   Úgy tűnik az eddigi harcias hangvétel, szóbunyók, beszólások, felvonulásos erőfitogtatások, szembenállások, IMF elleni fantomharc, a „gyarmatosító” Brüsszelre mutogatás, az unió kioktatása, lenézése, a folyamatos küzdelem egy olyan szervezet ellen, amelynek önkéntes tagjai vagyunk, és ezek mellé a sajátos magyar gazdasági modell erőltetése (értsd: un ortodoxia) meghozta eredményét. Magyarország lehet az egyik, ha nem a legnagyobb vesztese annak következő hét évnek, amelynek költségvetéséről igyekszenek dönteni Európa huszonhét tagállamának vezetői. Vagyis nem Brüsszel, a gyarmatosító, hanem a tagállamok közösen.
   A brüsszeli döntéshozók, ahogy a Nemzetközi Valutaalap munkatársai is emberek, akiknek vannak érzelmeik. S bár politikus módon nemigen reagálnak egyszemélyi vezetőnk kirohanásaira, nem felejtenek, amikor tehetik, büntetnek. A költségvetéskor tehetik és ez a fájó büntetés akár több ezermilliárd forintba kerülhet.
   S ha most nem is sikerült dönteniük a tagállamoknak, egyelőre csak időt nyertünk, nem megbocsátást. Ha közösen akarattal csökkentik a nekünk szánt támogatást, nem hazánk harcos egyszemélyi vezetőjének, s az utolsó fillérig kitartó hű kiszolgálóinak fog mérhetetlenül hiányozni és fájni, ők ugyanis – természetesen nem az egyszerű szavazókra gondolok – vélhetően időben biztosították már saját maguk és lemenőik jövőjét, hanem nekünk a csaták eredményét vétlenül elszenvedő állampolgároknak. Mint minden háborúban.
   Magyarországot el kell kerülni – mondták az amerikaiak, de mi ezt nem tehetjük, mert ez a hazánk. Jó lenne, ha mindezt a bajokat meggondolatlan háborúzásaival előidéző, önmegvalósító főharcosunk is megértené.
Sajnos neki van egy víziója…