Nincs szerencsém, mert három héttel az új szabályok bevezetése előtt jár le az útlevelem. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem fizetek felárat a gyorsaságért, akkor kereken egy hónapot kell várnom az új okmányra. Ahogy egy új személyi igazolványra is.
   Januártól a minap elfogadott törvény harmincról húsz napra csökkenti az útlevél kiadásának határidejét. Mindehhez semmiféle fejlesztésre, pluszpénzre, további munkatársak alkalmazására sincs szükség, csak döntés kérdése volt tehát az egész.
   Mindezt bátran állíthatom, hiszen tapasztaltam, hogy korábban már sokkal gyorsabban működött ez a szolgáltatás. 2010 márciusában lejárt a személyi igazolványom, az Ügyfélkapun lefoglaltam egy időpontot a gárdonyi okmányirodánál, ahol pontosan délben fogadtak. Alig tízperces procedúra után már mehettem is utamra. Másnap délelőtt csengetett a postás és legnagyobb meglepetésemre kezembe nyomta az új igazolványomat. Nem telt el 24 óra az ügyintézés kezdetétől, a rendszer tehát képes rá. Mármint az alkalmazottak és az adminisztrációs rendszer.
   Útlevelem meghosszabbításánál – a napokban – mindent ugyanúgy tettem, mint két és fél éve. Ügyfélkapus időfoglalás, séta az okmányirodába, profi, alig tízperces eljárás, helyszíni kártyás fizetés. A különbség csak annyi, hogy most megnyugtattak, közel egy hónapig nem kell lesnem az útlevelem miatt a postást. De vajon mi változott?
   Nyilvánvalóan a bizalom. Pontosabban az állampolgár iránt kórosan megerősödött bizalmatlanság. Miután minden adminisztráció a megfelelő hivatal okmányirodákkal összekötött internetes rendszerén pillanatok alatt zajlik, más nem lehet a késleltetés célja. Hiszen ha az illetékesek akarják, azt is képesek a digitális felületeken egy-két kattintás ellenőrizni, van-e kizáró oka annak, hogy a technikailag pár óra alatt kiadható igazolvány mihamarabb az igénylő kezébe kerüljön.
   Az időigényes bürokrácia célja ezért leginkább az lehet, hogy a polgár érezze, az eljárásnak súlya, ideje és komoly ára van. Elvégre tekintélyes felárral akár egy nap alatt is megkapható az úti okmány.
   De lehet az is, hogy a mindenható állam – vezetői – ezen keresztül is érzékeltetni akarják a kiszolgáltatatott polgárral, hogy ő csak egy irat, iktatószám, alattvaló és örüljön, ha egyáltalán foglalkoznak vele.
   Örülünk?