„Lance Armstrong minden bizonnyal a sport legnagyobb gazembere, a világon mindenütt úgy érzik a rajongók, hogy átverte őket egy olyan ember, akit tisztábbnak gondoltak a tisztánál.” Mindezt az angol Máglya Társaság nyilatkozta, mielőtt tagjai felgyújtották és elégették a Lance Armstrongról mintázott, kilenc méter magas bábut.
   Aki olvassa a híreket, az elmúlt hetekben minden nap talál a kiváló kerékpáros tökéletes „lemészárlásáról” szóló újabb információt. Olyant például, hogy doppingolás miatt elvették az amerikai kerékpáros mind a hét Tour de France-győzelmét, és örökre eltiltották a versenyzéstől, ráadásul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is bejelentette, hogy vizsgálatot indít ellene.
   Szégyenletesnek tartom mindezt. S mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy pártolom a dopping használatát, gyorsan kijelentem, egykori főállású vezető edzőként, majd sportvezetőként mindig a tiltott szerek használata ellen küzdöttem. Ennek ellenére álságosnak tartom a (sport)világ felháborodását Armstrong tettein.
   A sportembernél – minden bűne ellenére számomra továbbra is az – 1996-ban hererákot diagnosztizáltak, ami áttéteket képezett az agyában és a tüdejében, de végül kigyógyult a betegségéből. 1997-ben saját rákellenes szervezetet hozott létre Lance Armstrong Alapítvány néven. 1999-től 2005-ig hétszer nyerte meg a Tour de France-t. Idén aztán a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség doppingolás vádjával megfosztotta mindegyik címétől. A szinte minden sportkitüntetést, díjat elnyert sportoló tiszteletére a 12373 Lancearmstrong kisbolygó is a nevét viseli. Egyelőre.
   Ízléstelen, amit a szemforgató sportvezetők, doppingellenes szervezetek művelnek Armstronggal. Mindenki tudja, hogy három héten keresztül, naponta akár kétszáz kilométernél is többet hegyen-völgyön, esőben, szélviharban, hőségben letekerni, magas szinten versenyezni kenyéren és vízen aligha lehet. A profi sport – el kellene végre fogadni – már a szórakoztatás, a show világába tartozik, ahol a közönség minden nap hősöket kíván látni, csúcsokat, heroikus küzdelmeket.
   Úgy vélem, ha nem vizsgáljuk a kivételes teljesítményű gyári, irodai dolgozókat, írókat, képzőművészeket, színészeket, hogy hogyan is érik el a mind látványosabb eredményeiket, ne kérjük számon a testüket, egészségüket a csúcsokért, győzelmekért, a nézők kiszolgálásáért kockára tevő hivatásos sportolóktól se!
   Gusztustalan mindazok viselkedése, akik, ameddig érdekük úgy kívánta szemet hunytak Armstrong és a teljes profi kerékpáros – atléta, úszó, tenisz, stb. – élvonal teljesítményfokozása fölött, most meg játsszák az erkölcsös embert.
Armstrongnak vége, a bábúja is elégett, pedig igazából mások égették le magukat.