Aki azt meri állítani, hogy a magyar Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagyis a NER nem működik, azt csúnyán ki fogom gúnyolni. Abból az emberből ugyanis az összes érték elvetése, a sikeres kezdeményezések lenézése, semmissé tétele beszél, miközben a NER ott hever az utakon. Mit hever, kőkeményen működik!
   A Nemzeti Együttműködés Rendszere – amelyet a két és fél éve kétharmados parlamenti mandátumot szerzett jelenleg kormányzó hatalom egyszemélyi vezetője talált ki és hivatkozik rá azóta is – nem mást ígér, mint egy újfajta nemzeti együttműködést a korábbi „absztrakt ideológiák” helyett.
   Nos, félreértés ne essék, én nem politizálok, semmi sem áll távolabb tőlem, de mégis mindenkinek a szemébe vágom, a Nemzeti Együttműködés Rendszere igenis életképes kezdeményezés, amiben nagyon sokan veszünk részt.
   Jó, jó, már hallom is a mindenhol csomós kákát keresők hangját, hogy nincs együttműködés az ország sokfelé szakított lakossága, az egyes társadalmi, üzleti, civil és alvilági csoportok között, nincs semmiben sem egyeztetés, egyetértés, egyezség, összhang, hát akkor meg miféle rendszerezett együttműködésről dalolok én itt? Kérem, aki ilyent mond, az biztos, hogy egy gonosz álom birodalmában él, nem a magyar valóságban, Mert mi, az ébren és tudatnál lévők igenis tudjuk, hogyan és mikor kell nemzetileg rendszerben együttműködnünk.
   Aki most azt hiszi, hogy reggel elfelejtettem bevenni az agyamat tisztán tartó napi táplálék-kiegészítőmet, amelyet bizony sokkal feljebb másoknak is szedniük kellene, az jól érzékeli. Valóban nem vettem be, de csak azért, mert anélkül is tisztán látom a NER sikerét, nagyszerűségét.
   Ön nem látja? Hát soha nem autózik? Sohasem találkozott még az úton szembejövő, reflektoraikat bőszen villogtató járművekkel, amelyek láttán azonnal rálép a fékre? Természetesen látott, ahogy aztán ön is rávillogott a szembejövőkre. Így van?
   Mert bizony nagyon is dolgozik a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Nemre, fajra, vallásra, ideológiai, vagy párthovatartozásra tekintet nélkül villogtatunk egymásnak, ha felfedezzük a közös ellenséget, a traffipaxot. Annak is, akit egyébként a mindennapokban szívből gyűlölnénk, a szagát sem bírnánk.
   Politikusaink figyelmébe ajánlom: ne feledjék, az igazi nemzeti együttműködésről fölösleges dumálni, mert amint a nép megtalálja a közös célt, úgyis megvalósítja!