– Magyarország egy gazdasági és társadalmi siker küszöbén áll, mert egyszerre képes csökkenteni az államadósságot, növelni a versenyképességet, és egyre több a munkából élők száma – mondta hazánk egyszemélyi vezetője a minap egy nemzetközi konferencián. – Ma lényegesen nagyobb a rend az országban, mint két éve, a kormányváltás idején – állította Magyarország belügyminisztere a minap.
   Gondolom a nagy embereknek megfelelő informátori rendszer, sok-sok tisztességes hangulatjelentő munkatárs áll rendelkezésükre, akik nap mint nap megírják a maguk beszámolóját a drága nép hangulatáról, a társadalmi közállapotokról és amelyekkel természetesen cseppet sem akarják felidegesíteni főnöküket, az egyszemélyi vezetőt vagy a rend legfőbb őrét. Tudjuk, a rossz hír hozóját a történelem során nem egyszer felkötötték, felnégyelték, vagy más, az egészségre mindenképpen káros kínhalállal sújtották, érthető hát, ha a jól fizetett informátorok nem kockáztatnak.
   De, nézzük a tényeket. Hogy hazánk biztonságosabb lenne, mint két éve, azt az utcán fényes nappal kirabolt mind több áldozat keserűen cáfolhatja, ahogy a vidéken folyamatosan meglopott, fenyegetettségben élők tömege is. De ugyancsak nem dicsérhetik a rendet a másik oldalon létezők, a különféle félkatonai szervezetek által faji alapon fenyegetett emberek, akiket szinte az egész többségi társadalom a kollektív bűnösség elve alapján vél potenciális bűnözőknek. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendért leginkább felelős vezető tájékozottsága, kijelentése hagy cseppnyi kívánnivalót maga után, bár meglehet, mi nem tudjuk azt, hogy mi a rend.
   Egyszemélyi vezetőnk nagyotmondása még összetettebb. Nem kevesebbet állított egy nemzetközi fórum és az országunkat ismerő világ sajtója előtt, minthogy hazánk a számtalan munkanélküli, az unortodox, vagyis tervezetlen, ötletrohamban születő gazdaságpolitika, a naponta változó jogszabályok és a tömeges elszegényedés mellett is a gazdasági siker küszöbén áll.
   Az állítás másik fele legalább ennyire versenyképes nagyotmondás. Egy olyan társadalom közelgő sikeréről beszél az egyszemélyi vezető, amelynek végzetes megosztásában oroszlánrésze van, amelyben a legfelsőbb köröktől – politikusoktól – lefelé a kisközösségekig, egyénekig óriási az egymásiránti gyűlölködés, ahol az ideológiailag, gazdaságilag ketté, vagy többfelé szakadt ország keleti felén lakó kisebbségi népességnek már harmadik generációja él úgy, hogy nagyszülei, szülei se dolgoztak, ahogy ő sem fog vélhetően sohasem.
   Jó lenne tudni, hogy miről beszéltek az urak.