Megint Európa élére álltunk, van mire büszkének lennünk, az már biztos. A Központi Statisztikai hivatal által a minap kiadott jelentésből kiderül, hogy Európa összes országát tekintve Magyarországon drágul leggyorsabban az élet. Előbb miénk lett a világ legnagyobb áfája, most meg ez.
   Meglepetés persze senkit sem érhetett, hiszen a magyar GDP, vagyis a bruttó hazai termék folyamatosan zuhan, az infláció pedig többször lekörözte Európa majd’ összes országát.
   Pompás, hogy a drágulásban verhetetlenek vagyunk, hiszen míg az Európai Unió egészében átlagosan 2,6 százalékkal növekedtek az árak, nekünk egy év alatt hat százalékkal kell többet fizetnünk a termékekért. S miután még csak az előző fél, vagy egyévi adatokról van most szó, amiben nincs benne a kenyér, tej, húsár hamarosan élvezhető húsz-harminc százalékos növekedésének öröme, később még büszkébbek lehetünk.
   Örömmel kell tehát, hogy eltöltsön bennünket e szép adatsor, mert ez olyan állapot, mint a hullámvasúté. Jó nagy lendülettel kell zuhanni a szakadékba, hogy aztán a svungot kihasználva feljuthasson gazdaságunk a csúcsra. Na, ugye, van itt magyarázat!
   Mert azt mégsem állíthatjuk, hogy egyszemélyi vezetőnk és kézi vezérelt jobb keze – de pompás képzavar! – unortodoxnak becézett gazdasági ámokfutása, netán a nem létező – mert ugye nem léteznek nálunk? – oligarchák, vagyis a kifejezés mai értelmezése szerint a politikát kívülről irányító hazai tőkés „nagyurak” érdekeit szolgálja a gazdasági mélyrepülés. Még akkor sem állítható mindez, ha a történelemből közismert, hogy minden nyomorúságnak vannak vámszedői, haszonélvezői. Főleg, ha a folyamatokat ők irányítják.
   Nekünk, mindenhez igazodni, alkalmazkodni, mindent túlélni igyekvő polgároknak meg marad az ügyeskedés. Mert adva van az ilyen-olyan módon, jogcímen megszerzett nem túl nagy, vagy még kisebb havi jövedelmünk, ami cseppet sem alkalmazkodik unortodoxiához, unióellenességhez, IMF elleni szabadságharchoz, minden és mindenki elleni kormányzati csatározásokhoz, ahogy a világbajnok áfához és az Európa bajnok inflációhoz sem.
   Így aztán teszünk és veszünk, amit csak lehet feketén. Szolgáltatást, gyógyulást, élelmiszert, bármit. Mert nem csak kormányzatnak, de a népnek is van gazdasági törvényszerűsége, mégpedig meglehetősen egyszerű.
Enni forradalmi hevületű unortodoxia idején is kell!