Alig másfél euróért bárki felhívhatja Németországban a gyűlölet forródrótját, vagyis azt a telefonszámot, ahol azután az operátorral annyit üvöltözhet, gyűlölködhet, amennyit csak akar. Amennyiben az illető nem egyértelműen pszichiátriai eset, vagyis csak egy átlagos gyűlölködő, azzal elbeszélgetnek – elüvöltözgetnek – és megpróbálják levezetni dühét. Példamutató vállalkozás.
   Nyilvánvalóan itthon nemigen lenne létjogosultsága egy ilyesfajta diszkrét szolgáltatásnak, holott bőséggel van lehetőség gyűlölködésre, amelyet vezető politikusaink hallgatásukkal, tetteikkel, vagy pompásan megfogalmazott mondataikkal folyamatosan táplálnak. Amíg ugyanis az emberek egymást gyűlölik, nemigen jut energiájuk a kormányt és pártját, mindenekfelett hazánk egyszemélyi vezetőjét gyűlölni. Gondolják ők, de ebben tévednek. Gyűlöletkapacitásunk kimeríthetetlen.
   Itt van mindjárt népünk nagy részének gyűlölete a cigánysággal szemben. Nem mondom, roma embertársaink egy része az utcai zaklatásokkal, rablásokkal, az éppen aktuális aljas gyilkossággal, a kisstílű lopásokkal tesz is ennek érdekében. A velük szemben érzett félelem joggal táplálhatja a gyűlöletet, miközben ha józanul mérlegelünk, tudjuk, esélyük sincs másfajta életre, mert mi a többségi társadalom tagjai reményt sem adunk számukra a kitörésre. Bár az igazsághoz tartozik, hogy többségük sajnos sok erőt nem is áldoz becsületesen elérendő jobbléte érdekében.
   Aztán haladó hagyományként művelik sokan a zsidók elleni gyűlöletet, miközben a holokauszt és a korabeli magyar honfitársak áldásos közreműködése nyomán megmaradt kis létszámú hazai zsidóság jelentős hányada asszimilálódott, éli az átlag magyarok nem éppen fényes életét. A zsidógyűlölők legtöbbje életében nem találkozott zsidószármazású emberrel, miközben azt sem tudja, hogy akár legjobb barátja, párttársa, vagy éppen ő maga milyen ősökkel rendelkezik.
   A két klasszikus mellett össznépien gyűlöljük a bevándorlókat, menekülteket, hajléktalanokat, szomszédjainkat – tisztelet a kivételeknek – a másként gondolkodókat, velünk együtt sorban állókat, az ügyeskedőket, gazdagokat, az utakon szembejövőket, lassan haladókat. Aligha találni ma olyan embert Magyarországon, aki ne gyűlölne valakit, vagy valamit.
   Oly hatalmas a gyűlöletfertőzöttségünk, olyannyira elhatalmasodott rajtunk e kor, hogy ezen egy forróvonal már aligha segíthet.