Kint rekken a hőség, a család éppen teljes létszámmal élvezi a nyári szabadságát, a ház tele, nemkülönben a hűtőszekrény is az előző nap bevásárolt egyheti élelemmel. A gépben sok ezer forintnyi fagyasztást, hűtést igénylő elemózsia. Mondhatni normális, mindennapi üzem egy 21. századi, középosztálybeli háztartásban.
   A hatéves, neve és ára alapján márkás hűtőgép ugyanakkor úgy gondolta: elég volt. Szombaton, késődélután beszűntette működését. Van ilyen. Az ember gyorsan előkapja a telefonkönyvet, vagy rálép a netre és megkeresi az ügyeletes szervizt. Egy boldogabb világban.
   Nem így a Velencei-tó térségében, ahol vagy negyedszázezer állandó lakos, hozzá nyaranta legkevesebb kétszer ennyi nyaraló, vagyis sok-sok ezer háztartás igényelne hétvégi ügyeletet és adna munkát. Nosza, nézzük gyorsan a neten a szomszédos nagyváros, Székesfehérvár nyújtotta lehetőségeket! Hamar kiderül, ott sem jobb a helyzet. Az elromlott és modern korunkban nélkülözhetetlen gépet leginkább csak hétköznap hajlandóak megjavítani a szakemberek. Addig pedig marad a bosszúság és gyűlik a kár. (Az igazsághoz tartozik, hogy mintegy harminc kétségbeesett telefon után ott mégiscsak akadt egy tisztességes szakember, aki csekély könyörgést követően kiautózott a tó mellé és röpke húsz perc alatt elhárította a hibát.)
   Modern és jól működő gazdaságot elsősorban a kis és középvállalkozások, a pár emberes gyártó- és szolgáltató cégek, mezőgazdasági termelők, családi vállalkozások tartják lendületben. Nehezen érthető – legalábbis az elromlott hűtő tulajdonosának első indulatában – hogy miért nem éri meg a munkanélküliséggel sújtotta Magyarországon egy ilyen, akár csak hétvégi szolgáltatást nyújtó vállalkozás indítani.
   - Nem akarnak a mai fiatalok vállalkozásba fogni – mondta a minap a több évtizede működő gázkészülék-javító cég tulajdonosa, aki úgy döntött, eladja családi vállalkozását, miután a gyerekek nem akarják tovább vinni, ők meg már belefáradtak a mindennapos robotba, a nyaralás, szünet nélküli munkába. Nem akarnak a fiatalok belevágni, mert ott az elődök elrettentő példája, az állandó küzdelem a mind nagyobb közterhekkel, adókkal, naponta változó jogszabályokkal, adminisztrációval, folyamatos ellenőrzéssel és büntetés rémével, a hatóságok packázásával. Nem, a fiatalok köszönik, ők ebből nem kérnek.
   Meg aztán nem is azért tanultak évekig jogot, kommunikációt, művelődésszervezést, meg még megannyi nagyon fontos szakmát, hogy most nekiálljanak a kétkezi munkának. Majdcsak találnak valahol egy jól fizető beosztotti, irodai munkát. Pedig íme, egy fehér folt, egy műveletlen terület, ahol tisztes munkával lehetne jómódúvá válni, akár egy életre is biztos megélhetést találni.
   A szerelőkre váró hűtőszekrényekben addig is csendesen, bár meglepő gyorsasággal romlanak az ételek.