A vidéki polgár újonnan vásárolt autójára casco biztosítást kötött. Tetszett neki a kínálat, amiből végül is a járművet eladó márkakereskedés és az egyik legnagyobb hazai biztosító közös, a márkára kidolgozott biztosítását választotta, hiszen vidéki lakosként, 30. életévét messze meghaladó korával több kedvezmény illette meg. Egészen a szerződéskötésig.
   Ekkor ugyanis furcsa dolgot történt. A biztosító számítógépes rendszere szerint nem jogosult polgárunk a vidéki kedvezményre, mert az 1-essel és 2-essel kezdődő irányítószámú települések lakosai fokozott kockázatúak. A vidéki polgár azt még megértette, hogy miért veszélyesebb a kétmilliós világvárosban közlekedni, illetve autót tartani, mint vidéken de, hogy a Fejér megyei kistelepülések miért kockázatosabbak biztosítási szempontból, mint például Székesfehérvár, Debrecen, vagy Szeged, már nehezen ment a fejébe.
   A vidéki polgár az őt ért sérelmet – és a mintegy tizenkétezer forintos különbözetet – nehezményezve tiltakozott a biztosítónál, ahonnan a válasz készséges gyorsasággal és logikus magyarázattal érkezett. Sajnos – mondta a biztosítási ügynök – a rendszer a kettes számmal kezdődő irányítószámú településeket fővárosinak jelzi.
Polgárunk fogta a telefonkönyvet és megnézte, melyik település lakosai büszkélkedhetnek biztosítási szempontból fővárosi létükkel. Kiderült, többek között olyan Fejér megyei falvakban, kisvárosokban élőket sújtja a diszkrimináció, mint Agárd, Baracska, Beloiannisz, Besnyő, Dinnyés, Gárdony, Iváncsa, Kápolnásnyék, Nadap, Pázmánd, Pusztaszabolcs, Velence, Vereb, de sorolhatnánk a Pest-, Komárom-Esztergom- és Nógrád megyei kistelepülések lakosait is.
   A vidéki – immár erősen felháborodott – polgár erőlködött igazáért és ezzel harcba szállt a többi vidéki ember jogai érdekében is, sikertelenül. Mint jelezték, lehet más biztosítót választani, de náluk így működik a rendszer.
   A vidéki polgár végre igazán itthon érezhette magát. Mert manapság a jogegyenlőtlenség, a nagysebesen változó, meglehetősen önkényesen, kiscsoportos érdekek mentén meghozott törvények, az így kialakuló szándékos, vagy véletlen diszkrimináció szinte mindennapossá vált, tehát az eset cseppet sem kirívó. S ha az állam megteheti, hogy ilyen, a polgárait így, vagy úgy megkülönböztető módon működtesse rendszerét, miért ne tehetné meg azt az egyik legnagyobb biztosítási szoláltató is? Értjük mi, már hogyne ne értenénk.
   Mert így működik a rendszer.