Meglehet, miközben ebben a világban beosztott, kizsákmányolt, megcsalt, kirabolt, vagy megölt vagyok a párhuzamos univerzum másik Földjén, vagy Földjein vezetőként tevékenykedem, kizsákmányolok, hűtlenkedem, vagy éppen gyilkolok. Ez is, az is én vagyok, de nem léphetek kapcsolatba párhuzamos világbeli önmagammal.
   Szokásos üzemmódomban – bele-belealudva – néztem éppen a tévét, miközben a történelemre, tudományra szakosodott csatornán egyetemi tanárok, kutatók, nagy tudású emberek taglalták a párhuzamos univerzumra vonatkozó elképzeléseiket. Eleinte persze mindez álomnak tűnt, de ahogy tisztulni kezdett tompa agyam, úgy lett mindinkább valóság a tudósok előadása. Miközben meglehetősen szkeptikus érdeklődéssel hallgattam, néztem a magyarázatokat, illusztrációkat, lassan ébren kezdtem álmodni.
   Elgondoltam, hogy valóban van párhuzamos univerzum, másik Földdel, Európával, Magyarországgal, magyarokkal. De vajon milyen lenne ott élni, ha abban a világban másként mennének a dolgok, mint itt, e sártekén?
   Lehetne például a párhuzamos világokban egy békés Föld is, ahol az embereket nem a mások elpusztítása, vagyonuknak megszerzése, munkahelyük, megélhetésük elvétele, megszűntetése, szóval nem a másik földi lény teljes megsemmisítése vezetné.
   Mindezt persze nehezen képzelem el, hiszen elmém csak ezt a földi létet ismeri, fogalmam sincs, hogyan lehetne élni például egy valóban nyugodt világban, ugyanis még egy tényleg békés, jómódú, emberi jogokat messzemenően tisztelő földi országhoz sem volt szerencsém. Vágyom rá, bár ez inkább a fogalmaink szerinti másvilági, vagy túlvilági lét, ami egyelőre még cseppet sem vonz.
   Így hát tartom magam itt, a párhuzamos világok egyik Földjén ameddig csak lehet, elviselve az agresszív, másokat irányítani akaró, felettük uralkodni vágyó, vagy őket éppen megsemmisíteni igyekvő derék embertársaim létét ugyane bolygón.
   Ez így mégiscsak izgalmasabb, nem?